Ásré há-is…[1]
„Asré háis
áser ló hálách báácát resáim
uvederech háttáim ló ámád
uvemósáv lécim ló jásáv!”
Boldog a férfi,
aki nem járt a gonoszok tanácsán,
sem vétkesek útján nem állt,
sem csúfolók ülésében nem ült![2]
XVI. Benedek, még Joseph Ratzinger-ként a XXI. század egyik legfontosabb teológiai kérdéseként jelölte meg a vallásközi párbeszédet. Benedek pápa követte elődeinek útját, XXIII. Jánosét, VI. Pál és II. János Pál pápák történelmet formáló tetteit. Ferenc pápa karizmatikus egyéniségként viszi tovább elődeinek munkáját. Mi itt, Magyarországon követjük a II. Vatikáni Zsinat „Nostra aetate” kezdetű nyilatkozatának szellemét a vallásközi párbeszéd munkájában. 1991-ben hoztuk létre a Keresztény-Zsidó Társaságot, mely azóta évente több, mint félszáz kisebb-nagyobb rendezvényt tart, előadásokat, konferenciákat. Kiadványai között legfontosabb, a nemzetközi szinten is egyedi Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyv, mely zsidó, keresztény, hívő és nemhívő kutatóktól közöl dolgozatokat. A dialógus lassan trialógussá is alakul, hét éve havonta zsidó-keresztény-iszlám előadásrendszert is működtetünk. A Nemzetközi Keresztény-Zsidó Tanács tagszervezeteként részt veszünk annak munkájában, nemcsak nemzetközi konferenciákon, de elsődlegesen a szomszédos országokkal, az európai országokkal való vallásközi együttműködésben.
A vallásközi kapcsolatok, a vallásközi párbeszéd korunk biztonságpolitikai kérdése, megkerülhetetlen problémavilága. A három könyvvallás, a zsidó, a keresztény és az iszlám súlyos teológiai, történelmi és politikai örökséget is hagyott ránk, megszentel, megtartó és életet adó léte mellett is. Erőnket megfeszítve kell azért dolgozni, hogy a múlt káros örökségeit, a jelen visszás tényezőit helyes irányba kormányozzuk. Ebben együtt kell működni természetes módon a vallási szervezeteknek, bennük a vezetőknek, és akik hordozzák őket, a vezetetteknek. Van hivatalos réteg és van társadalmi szféra. A kettő nem létezik egymás nélkül. Tevékenységünk első évtizedének az volt az eredménye hazánkban, hogy ismertté vált egy új fogalom, a vallásközi párbeszéd, a második évtizedben a kérdéskör a vallási és állami vezetés protokolljának részévé vált. A következő lépés, a társadalmi és a hivatalos szféra intenzív összekapcsolása, mely más politikai, történeti okok miatt az ún. nyugaton, sok helyen fél évszázada működik.
A teológiai antijudaizmus, a keresztény vallási antiszemitizmus kétezer éven át mérgezte a világot és sajnos száz százaléki jelen volt a holocaust időszakában mind Magyarországon, mind Európában, jóllehet a vészkorszak a politikai antiszemitizmus kifutása volt. Józanésszel felfoghatatlan, hogy a teológiai antijudaizmusra csak 2000 év multán mondott határozott nemet az összkeresztény világ. Van egy sajátos hazai hajtása a múltnak, amikor Jézust sumérnak, pártus királyfinak, magyarnak, Édesanyját pártus-hercegnőnek jelentik ki, a lényeg, hogy egyikük se zsidó.
Fontosnak tartjuk azt, hogy a magyarországi keresztény egyházak lelkészei, protestánsok, katolikusok, ortodoxok színvonalas teológiai tanítással lássák el igehirdetésükben a gyülekezeteket. Ezekben a prédikációkban segítsék elő a keresztény-keresztény kapcsolatoknak, az ökumenének az ügyét, amely a vallásközi párbeszéd előfeltétele, valamint elemezzék a vallásközi párbeszéd aktuális kérdéseit, különös tekintettel a kereszténység vallási identitására, a zsidóságra nézve.
Végezetül mi is megerősítjük, a katolikus egyház vezetőinek szavát: Egy keresztény nem lehet antiszemita! Vagyis elfogadhatatlan a politikai, a vallási, vagy a vulgáris utcai antiszemitizmus. Ugyanígy elfogadhatatlan az egyes keresztény egyházak közötti ellentétrendszerek továbbvitele hivatalos vagy lelkészi prédikációknak a szintjén. Egyre inkább foglalkozni kell más világvallások, más, tőlünk eltérő létértelmezések vizsgálatával és helyes értelmezésével. Nem önazonosságunkat, identitásunkat kell feladni, hanem éppen azt megerősíteni és megértéssel közeledni a másik ember felé.
Nekünk Isten a zsidóságon, a Biblián keresztül közölte magát:
Ki miCijón técé Tórá,
udvár-háSém mIrusáláim!
Mert a Sionról jön a Tanítás,
és az ÚR igéje Jeruzsálemből![3]
SZÉCSI József
vallásfilozófus
Be First to Comment