„Önök, magyarok, Kelet-Európa szégyene. Egész életemet arra fogom szentelni népemmel együtt, hogy ott ártsak önöknek, ahol tudok.”
Az interneten most, halálhíre kapcsán, újult erővel terjed ez a mondat Schweitzer József szájába adva. Akik idézőjelbe téve másolják az egyszer valaki által az internetre feltett szöveget, egységesen tudni vélik, hogy ő mondta, tudni vélik, hogy a parlamentben mondta, tudni vélik, hogy 2000-ben mondta.
Arról talán értesültek, hogy főrabbi volt – ez legalább helyesen szerepel a neve mellett. Zsidó vallási vezető, akinek a szava esetleg iránymutató a többi magyar zsidó számára is.
Nem tudják azonban, milyen ember volt Schweitzer József, ezért nem szólal meg bennük a vészcsengő: valami nem stimmel, ő ezt nem mondhatta, hiszen szöges ellentétben áll mentalitásával és egész munkásságával.
Nem szólal meg a vészcsengő azért sem, mert nem mindenki gyakorolja a forráskritikát: megnézem, honnan származik az információ, nem hiszek el bármit, ami betűkkel le van írva.
Nem szólal meg a vészcsengő azért sem, mert akinek egyetlen nagy közössége van, ahová született és tartozik, nehezen képes beleélni magát abba, hogy valakinek több is lehet. Magyar is meg zsidó is? Vannak, akiknek a szemében mások több csoporthoz tartozása már önmagában gyanús.
A magyar zsidók döntő többsége nem kezd úgy mondatot, hogy „ti, magyarok”, mert önmagát nem szólítja meg így az ember. Ahogy a katolikusok sem állnak fel a templomban a többiek felé fordulva azzal, hogy „ti, katolikusok”. De a ti-vel, önök-kel kezdődő mondatok sem állnak önmagukban. Mi történt előtte, mi történt utána, mit tettek a többiek? Mi lehet az a vita, amihez valaki így szólt volna hozzá? Hiányzik a szövegkörnyezet, amiből kiderülhetne.
Aki ezt a mondatot terjeszti, azzal a feltételezéssel él, hogy a többiek is antiszemiták, így ezt a mondatot nem szükséges értelmezni, kontextusba helyezni – anélkül is egyből érteni fogják. Az olvasók gondolkodás nélkül, azonnal belehelyezik majd a mondatot abba a feltételezésbe, hogy a zsidók nem igaz szívű magyarok.
Mi, katolikusok, egy egyetemes egyház tagjai vagyunk, nemcsak a magyar katolikus egyházhoz tartozunk. Nemzetünk szeretete megfér bennünk egyetemes vallásunkkal, és nem vitatjuk el senkitől, hogy az ő szívében is megfér.
Az Országgyűlési Napló hivatalos kiadvány, a magyar országgyűlésben elhangzott minden szót jegyzőkönyvbe vesznek, aztán összegyűjtve itt teszik közzé. Digitalizált változata elérhető az interneten is:
http://www-archiv.parlament.hu/internet/plsql/internet_naplo
A jegyzőkönyvek szerint a magyar parlamentben senki nem mondta el a fenti mondatot, sem Schweitzer József, sem más.
Schweitzer József 1922-ben született, 2000-ben 78 éves volt. Hogy életét valójában milyen ügyek szolgálatának szentelte, az életrajzában bárki elolvashatja. Több helyen elérhető az interneten, például itt:
A teljesség igénye nélkül felhívjuk a figyelmet az alábbiakra:
Címzetes egyetemi tanára volt az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek, előadó tanára a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hebraisztikai Tanszékének, díszdoktora a Károli Gáspár Református Egyetemnek és a New York-i Jewish Theological Seminary-nak. A Sárospataki Református Teológiai Akadémia 2006-ban avatta tiszteletbeli tanárává.
Munkássága elismeréseként 1995-ben Kisebbségekért-díjat, 1996-ban Pro Urbe Budapest kitüntetést, 1997-ben Széchenyi–díjat, 1998-ban Pázmány Péter-díjat, 2000-ben Scheiber Sándor-díjat, 2001-ben a Francia Köztársaság Becsületrendjét, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét, 2005-ben Prima-díjat, 2006-ban Várhegyi György-díjat kapott, 2007-ben Radnóti Miklós-díjat kapott. 2003-ban Budapest díszpolgárává választották. 2007-ben a pozsonyi Ferdinand Martinengo Társaság Békeharangok – üzenet az egyesült Európának elnevezésű emlékéremmel tüntette ki. 2011-ben Magyar Örökség-díjjal jutalmazták, amelyet nem vett át.
Mi, katolikusok, köszönjük Schweitzer Józsefnek, hogy köztünk élt és tanított!
Emlékét megőrizzük, és segítünk eligazodni azoknak a testvéreinknek is, akik nem tudják mit cselekszenek, amikor rágalmazzák.
Budapest, 2015. február 19.
B. Gáspár Judit
Barcza István
Bárdos-Féltoronyi Miklós
Bárdosné Veliczky Júlia
Dr. Beer Miklós, püspök
Bibó István (ref.)
Bige Géza
Boór János
Dr. Boór Márta
Butkai Enikő
Dr. Cseh Júlia
D. Csernay László
Dr. D. Magyari Imre
Dér András
Frivaldszky Bernadett
id. Frivaldszky János
Dr. Füredi János
Gábor J. Dzsingisz
Grecsó Krisztián
Grézló Orsolya
Haász Erzsébet
Halmos Ábel OSB, perjel
Hardi Titusz OSB
Horányi Istvánné
Horányi Özséb
Kacsó Krisztina
Kamarás István OJD
Kasza László
Kendeffy Gábor
Kovács Piroska Mária nővér FDC
Kovács Zsolt
Kurdi Ilona
Markó Gábor István
Marosi György (ágh. ev.)
Marsovszky Magdolna
Mártonffy Marcell
Máté-Tóth András
Medgyessy László
Mendi Rózsa
Menyhárt Judit M. Teréz nővér FDC
Mikulás Gergely
Mohácsi Katalin
Dr. Németh Attila
Dr. Pataki Elvira
Petesné Kocsis Zsuzsanna
Petus Pál
Pfitzner Jolán
Pfitzner Rudolf
Poór Tünde
Dr. Puskás Erzsébet
Puskás Zsolt
Ranschburg Ágnes Hildegard OSB obl.
Sári Gabriella SSS testvér
Szőke Péter
Szöllőssy Ágnes
Takács Zsuzsa
Dr. Tinnyei István
Dr. Tomcsányi Teodóra
Topolánszky Ákos (ref.)
Dr. Torgyán Sándor
Dr. Váradi András
Dr. Velkey György
Verbényi Ágnes
Vető István
Victorné Erdős Eszter (ref.)
Dr. Wildmann János
Forrás: http://www.merleg-digest.eu/schweitzer-jozsef-ragalmazasa-ellen/
Be First to Comment