‘Laudato sí’ és ‘Transforming our World’ – teljesítené-e az ENSZ új fejlesztési programja Ferenc pápa felhívását?

Ifj dr. Zlinszky János előadása a MKPK „Közös otthonunk a teremtett világ” címmel szervezett konferenciáján

(1) Azzal hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar ezt a mai konferenciát szeptember legvégére, közvetlenül a 2015-ös ENSZ-közgyűlés utánra időzítette, igen érdekes lehetőséget nyitott meg. Túl azon, hogy alaposabban elmélyedhettünk a Laudato sí tanításában, és átgondolhattuk és megérthettük Ferenc pápa üzenetét, immár láthatjuk és értékelhetjük azt is, hogy a világ vezetői, a világi vezetők elképzelései, nyilatkozatai összhangban vannak-e a pápa követeléseivel?
A pápa “változást, valódi változást, rendszerszintű átalakulást” követel enciklikájá-ban és beszédeiben. Az ENSZ új, a múlt hét pénteken véglegesen elfogadott fejlesztési programjának címe éppen ez: “Transforming our world”, “Világunk átalakítása”.  Merész hangvétel, hasonló szavak – de vajon ugyanarra gondol-e Róma és New York, ugyanaz van-e a címek mögött? Elhihetjük-e ezt a hihetetlen együttállást, kedvező csillagzatot?

(2) Hogy megelőlegezzem a konklúziómat: igen, elhihetjük! Sőt: el kell hinnünk, el kell fogadnunk, és építenünk kell az erkölcsi késztetés és a politikai program e hihetetlen, valóban ritka összhangjára!  Hogy jött létre ez a mai helyzet? Minek köszönhető? És nincs-e ott az a bizonyos ördög, mégiscsak, a részletekben? Vegyük hát szemügyre sorjában, idézzük fel legalább röviden!
(3) 2015 szeptemberében visszatekintve, nem akármilyen három évet mondhat maga mögött a Vatikán, és nemkülönben rendkívüli volt ez a három év az ENSZ-ben is.  2012 júniusában Rio de Janeiróban összeül az ENSZ Fenntartható Fejlesztési Konferenciája, parázs hangulatban. A világ negyven éve beszél környezetvédelemről, húsz éve fenntartható fejlesztésről, ám sem a szegények sem a környezet helyzete nem javul jottányit sem, hanem egyre gyorsabban romlik. A konferencián a harmadik világ országai elérik, hogy az ENSZ kezdje meg új, globális fejlesztési program kidolgozását, amely 15 év alatt felszámolja a nyomort, a mélyszegénységet, s ezáltal elejét veszi természet és társadalom összeomlásának.  2012 őszén feláll az a munkacsoport, az ENSZ Nyílt Munkacsoportja, amely arra hivatott, hogy a fenntartható fejlesztés 2015-2030 közti célrendszerére javaslatot tegyen, a nemzetközi közösség feladatait – konkrétan, számszerűen, határidőkkel – megfogalmazza. (Emlékeztessünk rá itt Budapesten, hogy ezt a munkacsoportot Kőrösi Csaba magyar, és Macharia Kamau kenyai ENSZ-nagykövetek vezették, s vitték sikerre!) A nyílt munkacsoport valóban nyílt, egyre nő a résztvevő országok száma, a kezdeti harmincról a végső 193-ra; és ott lehetnek, ott is vannak, érvelnek és tárgyalnak tudósok, üzletemberek, egyházak, civilek, nemzetközi szakmai szervezetek. Kétéves megfeszített munka veszi kezdetét New Yorkban és világszerte.  Rómában 2013 februárjában lemond az idős Benedek pápa, és – mindnyájan emlékszünk a szenzációra – az új pápát a “harmadik világ”: Buenos Aires, Argentína adja!
Beiktatása alkalmával a globális Délről jött pápa nem hagy kétséget névválasztásának jelentése felől. Arra szólít fel minden embert, hogy az egész teremtett világ gondviselői legyünk, példát véve Assisi Szent Ferencről. Beiktatási szentbeszédében Ferenc pápa a “gondviselő” szerepéről elmélkedve ezt mondotta:

„A meghívás a gondviselő szerepére nemcsak nekünk keresztényeknek szól.  Van egy általános emberi dimenziója is, ami mindenkire vonatkozik.  Azt jelenti, hogy védjük az egész teremtett világot, annak minden szépségével.  Azt jelenti hogy tiszteljük Isten minden egyes teremtményét, és a környezetet amelyben élünk. Azt jelenti hogy védjük az embereket, szerető gondoskodással fordulunk minden egyes személy, különösen a gyermekek, az idősek, a kirekesztettek felé.  Kérve kérem azokat akik felelős pozíciót töltenek be a gazdaságban, a politikában, a társadalomban, kérek minden jóakaratú embert: legyünk a teremtés gondvise-lői, Isten tervének őrzői, egymás és a környezet védelmezői. ” (Eddig az idézet.)

2014 kora tavaszán az ENSZ nyílt munkacsoportja lezárja azt a másfél éves elmélyült tanácskozás-sorozatot, amelyben a világ helyzetét, gondjait, és a megoldás lehetőségeit és esélyeit tanulmányozta és rögzítette, és hozzálát javaslatai megfogalmazásához.  Közben 2014 májusában az ENSZ főtitkárát és magasrangú tisztviselőit a Vatikánban fogadja Ferenc pápa. Rövid beszédében hosszan kitér az ENSZ-ben készülő új, globális fejlesztési programra:

“A Fenntartható Fejlesztési Célokat bátran és nagylelkűen kell kitűzni, és megvalósítani, hogy valódi hatással legyenek a szegénység és éhezés rendszer-szintű okaira, szerkezeti gyökereire, jelentős eredményt érjenek el a környezet védelmében, emberhez méltó, jövedelmező munkát teremtsenek mindenkinek, és biztosítsák a család kellő védelmét, hisz a család az ember és a társadalom fejlődésének lényeges eleme. (…) Munkálkodjanak együtt a világ erkölcsi mozgósításán a testvériség és szolidaritás eszméjének terjesztésén és valóra váltásán, a legszegényebbek javára.” – így a pápa a kihallgatáson.

(4) Két hónap múlva, 2014 július 19-én a Nyílt Munkacsoport keretében 193 ENSZ tagország egyhangúan, közfelkiáltással elfogadja a 2015-2030 közti időszakra javasolt Fenntartható Fejlesztési Célrendszert: 17 célt és a hozzájuk rendelt 169 feladatot.  A program gerince, a 17 fejlesztési cél, amilyen egyszerű és világos, olyan magasra is teszi a lécet. Érdemes idézni, s legalább egyszer ezeket a célokat együtt végighallgatni, befogadni. Íme sorjában:

1. Megszüntetjük a szegénység minden formáját
2. Véget vetünk az éhínségnek, megteremtjük az élelmezésbiztonságot és a fenntertható mezőgazdaságot
3. Egészséges életet és jól-létet biztosítunk minden életkorban
4. Biztosítjuk az esélyegyenlőséget és a minőséget az oktatásban, és az élethosszig való tanulás lehetőségét
5. Elérjük a nemek közti egyenlőséget és helyzetbe hozzuk a lányokat és asszonyokat
6. Mindenkinek biztosítjuk a fenntartható vízgazdálkodást, a vízhez és higiénikus tisztálkodáshoz hozzáférést
7. Mindenkinek hozzáférést biztosítunk megfizethető, megbízható, fenntartható, modern energiához
8. Elősegítjük a tartamos, általános, fenntartható gazdasági gyarapodást, a teljes és jövedelmező foglalkoztatást, és a tisztes munkát mindenki számára
9. Állóképes infrastruktúrát, befogadó, fenntartható ipart teremtünk, és támogatjuk az innovációt
10. Csökkentjük az országok egymás közötti és az emberek államokon belüli egyenlőtlenségeit
11. Befogadó, biztonságos, állóképes, fenntartható városokat, településeket alakítunk ki
12. Biztosítjuk a fenntartható fogyasztást és termelést
13. Sürgősen fellépünk az éghajlatváltozás megállítása, a következmények elhárítása érdekében
14. Óvjuk és fenntarthatóan használjuk az óceánokat, tengereket, a fenntartható fejlesztésre fordított tengeri erőforrásokat
15. A szárazföldi ökoszisztémákat védjük és helyreállítjuk, fenntartható erdőgazdálkodást folytatunk, leküzdjük a sivatagosodást, megállítjuk és visszafordítjuk a talajok és a biodiverzitás pusztulását
16. A fenntartható fejlesztés érdekében békés, befogadó társadalmakat alakítunk ki, mindenkinek biztosítjuk a jogorvoslatot és törvény előttti egyenlőséget, és a kormányzás minden szintjén hatékony, elszámoltatható, befogadó intézményeket építünk ki
Végül a 17.: Megerősítjük a megvalósítás, végrehajtás eszköztárát, felélesztjük a globális együttműködést a fenntartható fejlesztés érdekében.

Ezt a 17 fejlesztési célt tehát 169 részfeladat, konkrét teendő megadásával tette kézzelfoghatóvá és elszámoltathatóvá az a javaslat, amit a társelnökök a tagországok nevében tavaly nyáron a Közgyűlés elé letettek.
(5) Ezek után az ENSZ szervezetének és tagországainak még egy éve maradt arra, hogy ezt az imént hallott ambiciózus, megalkuvás nélküli, átfogó programot pénzforrásokkal ellássa, a megvalósításhoz szükséges együttműködést kialakítsa, hogy azután a munkát, a végrehajtást az ENSZ 2015. évi közgyűlése a maga komplexitásában, végleges formájában megindíthassa.  Egy éven keresztül folytak a viták a színfalak előtt és mögött egyaránt arról, hogy szabad-e, lehet-e a nemzetközi közösségnek ekkora léptékű, ilyen komplex, és ilyen gyors társadalmi-gazdasági átalakulásra vállalkozni? Tényleg ezt a programot akarjuk?  De akarhatunk-e egyebet: kevesebbet, könnyebbet, lassabbat?
Vajon a kevesebb több lenne-e, vagy legalább elegendő volna-e?
(6) 2015 júniusában ebben a tépelődő helyzetében szólítja meg a világot, kicsiket és nagyokat, szegényeket és gazdagokat, minden jóakaratú embert Ferenc pápa Laudato sí – Áldott légy!” című enciklikája “közös otthonunk(, a Föld) gondozásáról”. A megjelenést követő beszédeiben, megnyilvánulásaiban, Rómában és külföldön egyaránt ennek az enciklikának üzeneteit bontja ki, magyarázza és váltja aprópénzre a pápa. Sürgető felhívásai három fő területre összpontosítanak:

i. a gazdaságot az emberek szolgálatába állítani,
ii. népeinket a béke és az igazságosság útján egyesíteni, és
iii. megvédeni a “földanyát”, a teremtett világot.

A változás, amit a pápa szorgalmaz, nem a mostani gazdasági-társadalmi rendszer foltozgatása, javítgatása, hanem egész más, sokkal több. “Valódi változást, rendszerszintű átalakulást” szorgalmazott, sürgetett, követelt a nyári hónapokban, az elmúlt hetekben is. Nagylelkűséget, bátorságot, lelki megújulást, felelősségtudatot. Az új bor új tömlőkbe való: a pápa az “ökológiai megtérést”, a “fenntarthatóság és a szolidaritás új kultúráját” hirdeti meg.

(7) Hallották-e vajon a világ vezetői, az ENSZ tagországai ezekben az utolsó hetekben-hónapokban a prófétai szavakat, vajon az “Isten nevében” megszólaló főpap szavát szívlelték-e meg?
Vagy eleve egy hullámhosszra kerültek az utóbbi évek folyamán a keresztény egyházak és világpolitika törekvései? Akárhogyan is történt, a radikális és átfogó fejlesztési célrendszer érintetlen maradt, új, immár végleges címével mintegy válaszolva Ferenc pápa felhívására. “Transforming our World – the 2030 sustainable development program”: ez az hát, amire a világ vállalkozott.
(8) A Laudato sí enciklika– amint erről a korábbi előadásokban is hallottunk – a maga részéről kijelölte a közös munka legfontosabb területeit is. Ha legalább címszavakban idézzük, mintha az ENSZ fejlesztési program céljait hallanánk visszhangozni. Hallgassuk csak:

“az emberi életminőség javítása,
az ökológia kulturális gyökereinek ápolása,
a fenntartható, sokszínű, változatos mezőgazdaság,
a kisemberek földhöz, termelőeszközökhöz, piacokhoz juttatása,
jog a vízhez,
a fosszilis energiahordozók megújulókra cserélése,
egy helyi, kisléptékű, sokszínű gazdaság támogatása,
a munka szerepe, rangja, a teljes foglalkoztatottság eszméjének védelme,
az éghajlatváltozás megállítása,
élhető települések, gondosan tervezett, fenntartható városok építése,
a környezetszennyezés megszüntetése,
a pazarlás kultúrájának leváltása,
a szárazföldi és tengeri biodiverzitás megőrzése,
az állandó párbeszéd az őszinte és becsületes tudással, folyamatos kutatás révén szembesülés a valósággal,
a nemzetek közti és társadalmon belüli egyenlőtlenség és kirekesztés megszüntetése,
a nemzedékek közötti igazságosság érvényesítése,
a társadalom szerkezetének gyógyítása,
jobb kormányzati képességek és gyakorlat megteremtése,
az átláthatóság és a társadalmi részvétel biztosítása,
egy új, a közjót szolgáló közgazdasági paradigma bevezetése,
a nagyvállalatok működésnek szoros ellenőrzése és elszámoltatása,
a békés együttműködés képessége, az egyén és a közösség biztonsága”.

Mindez – még mindig az enciklika szavaival – “merész kulturális forradalmat” és globális összefogást feltételez, “egyetlen tervet az egyetlen föld számára”, hogy végső, átfogó eredményként mindenütt megszűnjék a szegénység és a nyomor.  A végrehajtásban méltányosnak kell lenni: a felelősség ténye közös, de a mértéke nem, és különbözik a nemzetek gazdasági-technológiai felkészültsége is.  Ez az a program, ezek azok a teendők, amelyek alapja, eszköze, feltétele a lelki fordulat, a felszabadulás a túlfogyasztás kényszere és a határtalan növekedés kényszerképzete alól.
Erre kell hogy irányuljon vallásos és világi nevelés, és kormányzati erőfeszítések.
Erre tanít Ferenc pápa.
(10) Az időkeretek nem engedik hogy ennél jobban elmerüljünk, itt és most,a részletekben. Azt hiszem, az elmondottak igazolják, hogy kivételes időszaknak nézünk elébe! Nagy esélyeink vannak: a világ vezetőinek célkitűzésein ott van Isten áldása és az Egyház egyetértése. Ma – legalább a nyilatkozatok szintjén – egyet akar Ferenc, a szegények pápája, és a felhőkarcolók politikai elitje. Nekünk, a gazdag Észak jóakaratú polgárainak – mert ugye, azok vagyunk? – súlyos felelős-ségünk, hogy választott vezetőinket, közintézményeinket, egyházainkat erre a most kijelölt pályára állítsuk, ott jó lélekkel kövessük, őket ott lankadni, onnan letérni ne engedjük. Mindezért – Szent II. János Pál, és Bartholomeiosz orthodox pátriárka szavaival – “önmagunkkal, másokkal és az egész teremtéssel szemben” felelősek vagyunk!

 

Ifj.dr. Zlinszky János
Elhangzott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia “Közös otthonunk a teremtett világ” címmel szervezett konferenciáján, 2015. szeptember 29-én, Szent Mihály, Gábor, és Rafael főangyalok napján.

 

A szerző biológus, ökológus, kutató, környezetvédelmi stratéga. A 2013/2014-es tanév tavaszi szemeszterében az Egyesült Nemzetek Tagországai Nyílt Munkacsoportjának (UN OWG) szakértőjeként New Yorkban dolgozott, mint a munkacsoport társelnökének tudományos tanácsadója. E Munkacsoport feladata volt a 2015-2030 közti időszakra vonatkozó globális Fenntartható Fejlesztési Célrendszer kidolgozása a 2014 őszi ENSZ Közgyűlés számára.