Ekkor már órák óta nem énekelt a szupersztár, csak beszélt hozzájuk, de ötvenezer rajongója meg se moccant, úgy hallgatta. Ugyanezt tették a Nasareth Band tagjai is. Közben már jócskán besötétedett. Bár a tömeg szinte lélegzetét visszafojtva hallgatta a szupersztárt, a tömegből egyre erősödő moraj hallatszott.
– Semmi gond, Mester, csak a gyomruk korog – nyugtatta meg Philippe, a basszusgitáros a Szupersztárt, aki a Jesus Christ néven híresült el világszerte, akit még a világhírű Nasareth Band tagjai is Mesternek szólítottak.
– Hát akkor ti adjatok nekik enni! – mondta nekik a szupersztár, bele a mikrofonba, amin persze eléggé elcsodálkoztak, mind a banda tagjai, mind ötvenezer rajongójuk.
Ebben a pillanatban mindenki farkaséhes lett, eddig ugyanis sem éhséget, sem szomjúságot nem éreztek, annyira el voltak telve a Szupersztár szavaival.
– Ugye, most viccelsz, Mester? Minimum ötvenezer hamburgerről és ugyanennyi kóláról van szó, és a büfések már régen hazamentek, hiszen tudod jól, a banzáj már három órája befejeződött, de ezek nem tágítanak mellőled.
A Szupersztár persze mindezt tudta jól. Csak próbára akarta őket tenni. Ekkor Andy, a ritmusgitáros lépett a szupersztár elé, azt jelentette, ő is bele a mikrofonba:
– Van itt egy fiú, akinek van öt Hamburgere és két kólája. De hát mi ez ennyi népnek?
Meghallva ezt a fiú összerezzent, aztán észbe kapott. Már csak azt nem tudta eldönteni, mi lenne jobb: befalni gyorsan egyet, vagy legalább kettőbe-háromba beleharapni. Csakhogy ekkor már, basszus, mindenki őt nézte az őt körülállók közül. Közbe maga Simon Peter, a Nasareth Band frontembere termett ott, „Go on!” kiáltott rá, s máris húzta-tépte ki a kezéből a reklámszatyrot, majd odamosolyogta neki, hogy „Thanks!”, és máris rohant zsákmányával a Szupersztárhoz. Jézus pedig vette a hamburgereket, tekintetét az égre emelve hálát adott, aztán a rajongók tapsa, csápolása és ujjongása közepette osztani kezdte a hamburgert és a kólát a hozzá legközelebb ülőknek.
Ekkor csodák csodájára újabb és újabb féltve őrzött hamburgerek és kólák kerültek elő, és kerültek Jézushoz, vagy pedig ott helyben cseréltek gazdát. A Nasareth Band tagjain kívül most már a karszalagos rendezők is hordták oda, majd megáldottan osztották széjjel az ételt és italt, mindaddig, amíg mindenki jól nem lakott. Jézus ekkor összeszedette a maradékot, amivel tizenkét hulladékgyűjtő zsákot töltöttek meg, támogatandó a Máltai Szeretetszolgálatot.
Az ötvenezer rajongó látva a jelet, lelkesen ünnepelte a Szupersztárt, mondogatva „Ez valóban az a Szupersztár, akinek el kellett jönnie”.
Forrás: Egyházfórum 2020.09.22.
Be First to Comment