Miért úgy ünnepeljük a karácsonyt, Krisztus születésének ünnepét, hogy ezzel hozzájárulunk annak a teremtett világnak a pusztulásához, amelybe megszületett a Megváltó?

Szerző: Neulinger Ágnes – Kovász Közösség

Már hetekkel ezelőtt elkezdődött a karácsonyi vásárlási roham a hazai boltokban. A karácsonyi költekezés szezonja tipikusan fekete pénteken (Black Friday) indul, amikor a kiskereskedelmet elárasztja az akciók tömkelege, ezzel ösztönözve a fogyasztókat, hogy elkezdjék a bevásárlást az ünnepekre. Az üzletek karácsonyi dekorációba borulnak, az utcákon megjelennek a karácsonyi fények, és egyre több ház kertjében, házfalán, lakások ablakaiban tűnnek fel fényfüzérek, ablakra kapaszkodó Mikulások és egyéb karácsonyt idéző díszek.

Átlagosan az éves kiskereskedelmi forgalomnak az ötöde esik az év utolsó két hónapjára a KSH adatai alapján, de hasonló nagyságrend figyelhető meg más országokban is, így például az USA kiskereskedelmi értékesítésében. Egyes termékkategóriák esetben, úgymint a műszaki cikkek és számítástechnikai termékek, ez az arány a 30%-ot is elérheti. A hazai feketepéntek-akciók a tengerentúliakhoz képest szerénynek mondhatók, az Online Kiskereskedelmi Index szerint átlagosan 17%-os volt idén az árkedvezmény, mégis ezzel csak az online forgalom novemberben elérheti az előzetes becslések alapján a 140 milliárd forintot.

Mindeközben egyre többen ismerik fel a kapcsolatot a fogyasztási szokások és a klímaváltozás között.

A környezetvédők a karácsonyt gyakran említik a Földet veszélyeztető legnagyobb katasztrófák között, amely évente megismétlődik. A problémát egyrészt az ünnepi hagyományok, másrészt az ünnepet kísérő túlzások okozzák.

Az ünnepi hagyomány része az ajándékozás, a hagyományos ételek fogyasztása és a díszítés. Ezek már önmagukban jelentős környezetterheléssel járhatnak, amelyet tovább súlyosbít, hogy sokszor túlzóan valósulnak meg. Így például túl sokat vásárolunk, amit rengeteg csomagolóanyag kísér (házhoz szállított rendelések esetén különösen), és túl sokat eszünk.

Utóbbinak jelentős részét teszi ki a környezetet jobban megterhelő húsfogyasztás, valamint az el nem fogyasztott ételek kidobása – egyrészt a háztartási ételmaradék, másrészt a boltokban el nem adott élelmiszerek eldobása okán. Egy csomagolással foglalkozó angliai vállalat (GWP Group) számításai szerint az Egyesült Királyságban ebben az időszakban háromezer tonna csomagolóanyag keletkezik csak az ünnepi pulykavásárlásokhoz kötődően, amely kiegészül még négyezer-ötszáz tonna alufóliával az ünnepi ételek készítéséhez kapcsolódóan.

De ez csak a jéghegy csúcsa. Számos karbonlábnyom-kalkulátor érhető el a világhálón, amely azt próbálja megbecsülni, hogy az ünnepi szezonhoz kapcsolódó emberi tevékenység mennyire terheli a környezetet; ezek egyike az OECD összeállítása még 2019-ből.

Azonban hiába ismerjük fel a karácsony kapcsán a túlfogyasztás problémáját és egyúttal a változás fontosságát, talán éppen az ünnepek esetében a legnehezebb változtatni. Az ünnepi rítusok láthatatlan szálakkal vannak jelen emberi kapcsolatainkban, amelyek segítenek megtartani a közösségi – így családi vagy gyülekezeti – kapcsolatainkat, és ezáltal megerősítik közöttünk a köteléket, részben elköteleződést, részben kötöttséget kialakítva. A hagyományokat, amelyek az étkezésben vagy az ajándékozásban jelennek meg, sokszor kötelezőnek érezzük. Így nem szívesen változtatjuk meg, hogy mi kerüljön az ünnepi asztalra, vagy térünk el akár attól a szokástól, hogy minden évben új stílusban akarjunk fenyőfát díszíteni. A rítusokban megjelenő kötelező jelleg azonban nem jelenti azt, hogy a szokásaink – bármennyire jelentősek is – ne változhassanak. Korábbi kutatásunkban azt figyeltük meg családi rítusok kapcsán, hogy a rítusok megmaradása függ attól is, hogy kíséri-e azokat rugalmasság a családi változásokat lekövetve. Azt tapasztaltuk, hogy ha egy család nagyon ragaszkodott a szokásaihoz, és nem tudta hozzáigazítani azokat a családi élet változásaihoz (pl. külön költöző fiatal felnőtt, családi tragédiai megélése stb.), akkor a rítus széttörött, amelyet követhetett a családi kapcsolatok minőségének romlása is. Ezzel szemben, ha a családi rítusok meg tudtak újulni, akkor az megerősítette a rítust és ezzel a család közösségét.

Amennyiben valaki úgy dönt, hogy odafigyel a fenntarthatóságra karácsonykor is, és ennek megfelelően korlátozza a fogyasztását – vagy Lányi Andrást, a hazai ökopolitika meghatározó szereplőjét idézve felszabadítja magát –, annak érdemes lehet átgondolnia a fogyasztáshoz való hozzáállását. A fogyasztói társadalomban fogyasztónak szocializálódunk, ami a hagyományos vásárlási helyzeteket kitágítva az élet minden szférájába beférkőzik. Fogyasztóként az ember újraértelmezi meglévő szerepeit, és hajlamos fogyasztási helyzetnek látni mindent. Ez kiterjedhet arra, amikor az állampolgári ügyeit intézi – például személyi igazolványt újít meg –, és gördülékeny ügyintézést, minél hosszabb nyitvatartást és kényelmet szeretne. Hasonlóképpen hajlamos arra, hogy fogyasztóként lépjen be egy iskolába, ahol a közoktatás minden szereplőjétől elvárhatja, hogy szolgáltassanak. A fogyasztói szerepben megtanult jogok – benne az elvárások támasztása – nagyon könnyen átszivárog olyan területekre is, amelyek nem egyértelműen üzleti logika alapján működnek. Sajnos ez a fogyasztói szerep sokszor önző és rövidtávú, így nem érvényesíthető olyan területeken, ahol megjelennek hosszútávú és társadalmi szempontok, lásd az előbbi példa kapcsán az oktatást vagy akár az egészségügy területét. A helyzetet csak bonyolítja, hogy ezeknek a szféráknak is vannak olyan részeik, amelyek piaci körülmények között működnek, mégsem tehető egyenlőségjel ezen szektorok és a szolgáltatási logika közé.

Továbbgondolva az előzőket felmerülhet, hogyan lépünk be egy templomba. Hívőként vagy fogyasztóként? Hogyan készülünk a karácsonyra? Hívőként vagy vásárlóként? A kettő persze nem zárja ki egymást, de a karácsonyt talán akkor uralja el igazán a fogyasztás, ha ezeket a különbségeket nem tudatosítjuk, és az ünnepről fogyasztói szerepünkből kiindulva gondolunk.

A hagyományok erősek, a rítusok nehezen változnak, de végső soron a rítusaink többek között annak megnyilvánulásai, hogy kik vagyunk mi, mely dolgok fontosak nekünk, és melyek a közösségünk értékei. A keresztény hagyományokat megtartva ezt megmutathatjuk a karácsonyt kísérő fogyasztás mérséklésével és újragondolt megoldásokkal, azaz a rítusaink fenntarthatóvá tételével a teremtett világ megóvásának érdekében.