A. Gergely András: Amikor ébrednek az istenek (Könyv – és műhely szemle)

(Ezoterikus metszetek a vallástudományban, olvasatok I.)

Kisebb összeállításban, mintegy sorozatban látszik érdemesnek a bemutatásra – ezúttal nem egyetlen munka, hanem kutatómunkák sorozata, melyek a szegedi vallástudományi oktatásban szerepet nyerő új tudásterület eredményeit engedi belátni. A vallás/egyén/közösség/társadalom tagolásban régóta folyó valláskutatások körébe ezúttal az alternatív vallások és újpogányság, a „vallásnézet” világképeiről formált kötetek kerülnek sorra.

Egyház és társadalom viszonyáról (történeti értelemben, de akár egyházszervezeti téren is) meglehetősen nehéz ma már újat mondani. Vagy hát lehet, de fölöttébb kimódolt kérdéskör, sajátos optika kell hozzá, esetleg újféle elbeszélő mód vagy megismerési szempont sem árthat. Máté-Tóth András és Nagy Gábor Dániel kötete az Alternatív vallás címen[i] a vallásdiskurzusok olyan „darázsfészkébe” nyúl bele (a kötet Előszavának, Módszereinek és Előítéleteinek többes szám első személyben megosztott aspektusából), melyben a tanítások, a tagság, a szervezet, a sajtónyilvánosság, a történeti megközelítés mind-mind a részben igazolt hipotézisek, az üzleti élet és a tudásfelhalmozás templomai körüli metodika révén „kiábrándító” eredményre vezettek. A kiábrándítás nem azoknak szólt, akiknek körvonalazott képe van már ez alternatív vallási szerveződésről vagy sikerének lényegéről, hanem inkább olyan elvárásokkal élőknek, akik látványos leleplezést igényelnek (avagy rejtekező patás ördögöt sejdítenek) az új keresztény gyülekezeti világ mögött. A kötet akkor meglepetést keltett a szociometrikus áttekintés, a szervezeti integráció és a szcientológia öndefiníciója alapján összegzett kutatási tapasztalatokkal, a „teljes vallástalanságból” a névadó szertartásban elnyert megnevezés és a lelki státuszbiztonságot nyújtó új integratív hatások felé törekvők körének leíró bemutatásával.

Az alternatív valláskeresés mint perszonális stratégia (és ennek tömegesülése mint a kiábrándult vallástalanság) okán valamely hovátartozást keresők világa nem kifejezetten hazai jelenség. A kötetben aprólékosan bemutatott nemzetközi szerveződés (talán a „struktúra” sem eltúlzott minősítés itt) nemcsak az emberi jogokért indítványozott ifjúsági értékrend, az Önkéntes Lelkészek sikere, a Narconon mozgalom drogmentes célrendszere, a Criminon bűnmegelőzés értéktartománya vagy az Út a Boldogsághoz Magyarország intézményeinek kiépülésében nyert szerepet (29-41. old.), hanem a konfliktusvállalás oldalon a nemzetbiztonsági, pszichiátriai, személyes adatkezelési és felelősségvállalási színtéren is hangsúlyt kapott (43-75.). Így nem véletlen, hogy a kötet elemző részeinek elfogadása körüli kihívások, viták, szakmai bírálatok is kiterjedtek a szcientológia hazai és nemzetközi megítélésére, „a szervezet veszélyes és ártalmas” mivoltának közvélekedés szerinti besorolására. A kötet szerzői ugyanakkor abban bíztak, hogy a „bizalmas közelség és kritikus távolságtartás” elegendő lesz a leíró megközelítéshez, amivel „vallástudomány a kívülálló nézőpontjával közelít a társadalom vallásinak nevezett dimenziójához. Arra törekszik, hogy a vallással kapcsolatos saját meggyőződései és dilemmái ne torzítsák el azt, amit lát. Sokan ezt az igyekezetet az objektivitás igényének hangsúlyozásával fejezik ki, szembeállítva az elfogult szubjektivitással. A társadalomtudományban azonban nem létezik tiszta objektivitás, mert minden, ami emberi, magára a kutatóra, az emberre is vonatkozik. Számos társadalmi jelenség, még inkább a megkérdezett személyekkel való érdemi találkozás nem hagyja érintetlenül a vizsgálódó szakembert. Sőt téves feltételezni, hogy nem előzetes gondolatokkal, érzésekkel és felvetésekkel közelít tárgyához. A kutatási folyamatban egyszerre van jelen a tárgyszerűség igénye és az érintettség reflexiója. E kettő egyensúlyának kezelése alapvetően szükséges ahhoz, hogy az eredmények megbízhatóak és érvényesek legyenek” (13.). Ezt az „egyensúlyozó kutatást” azután a szervezet-bemutatásra és a hívek interjús megszólaltatásának eszköztárával hitelesített kép megformálására szánták, jelezve a kívülállók képének, a belülállók élményének és többféle vallástudományi elméleti megközelítés relevanciájának szándékát is, beleértve a kirekesztés és a befogadás megannyi dimenzióját, „a hasonlók közötti harmónia” igénye és „a különbözőek közötti” összhang adott lehetőségeit, az alternatív vallások „hit-kísérleti laboratóriumok” jellegének értelmezését, a vallásszabadság és az uniós irányelvek számos szempontját is (175-177.). A szabadság felelősséggel párban lehet a megértés (és egyben a valláskutatás) feladat, az átláthatóság igénye a belátás eszközeként is megmaradhat így.

Ez alapozó művel, ma már látva látszik, a Máté-Tóth András vezette vallástudományi műhelymunka a további kutatások vállalására serkentette magamagát. Ezt már tükrözte az is, hogy a Vallás a társadalomban könyvsorozat első kötete sem nem csupán valamiféle vallásnéprajzot vagy hitéleti szociológiát formál a mindennapok hitvilágából vett példával, hanem a jellegében is nemzetközi érvényű „spirituális robbanás” hatvanas-hetvenes évektől kezdődő nekibuzdulásai, új szekták, mozgalmak, irányzatok, közösségek jelentkezésének ágazatai közül kiválaszthatta azt, amelynek a szakrális identitások megannyi változata közül meghatározóan jelentős a magyar vallási színtéren jelentkezése, sőt térnyerése is. Szilágyi Tamás és Szilárdi Réka Istenek ébredése címmel írt elemző kötetet a vallástudomány számára egy belátható időszakon belül mindenképpen izgalmas kutatási területről, az újpogányságról.[ii] S ahogyan a valláskutatás sem független a világkép-kutatások, a szakrális hagyományok, a vallási néprajz, a vallásszociológia és a vallási érzület-elemzések egy új korszakában megjelenő egyre több kiadványtól, szemléletmódtól és feltáró kutatástól, úgy jött el az ezredforduló utáni évtizedekben, az identitáskutató közvélekedésben, vagy a New Age ideológiai-világnézeti kultuszvilágában sok tucatnyi addig sosemvolt hitvilág, egyház, életvezetési értéktörekvés, szakrális közösség föltárásának pillanata, minthogy ezek többségében a hívő ember keresett új teret, nevet és eszmét. A kelet-európai új vallások, a neopogány hitvilág, kisegyházak, szekták, bokorközösségek nyilvánossága (lehet, olykor csak nyilvánossá válása is) látványos évtizedeket hoz az elmúlt negyedszázadban – ami egyúttal a kutatóknak is nem kevés feladatot kínál immár, s amiről itt most csupán a legfelszínesebb mustrát sem kínálhatjuk, de néhányat jeleznünk illik.[iii] Így hát amiként a „közelítő” vagy pontosító könyvcímek, elemzések, korszakot áttekintő szemlézések is jelzik: a kelet-európai „átmenet” (értsd: Váltás, Változás, Rendszerváltás, stb.) nem csupán a politikai intézményrendszerben, hanem a világképek világában is meghökkentő látképet eredményezett, mintegy „vallásnézetté” lett a világnézetek jelentős hányada, ami a régió, a térfelfogás, a mozgások dinamikája, a szekularizáció bekövetkezése, a társadalmi drámák rituális közegbe átkerülése formájában is tetten érhetővé lett. Máté-Tóth András könyve ezeket[iv] a „szekularizációs paradigmán túli” jellegzetességeket veszi sorra alapos és szisztematikus kötetében, ahogyan a „vallásnézet” egyben a közvallás első és második hulláma révén mintegy valláspolitikai dimenzióvá erősödött és terebélyesedett (97-122. old.), majd megütközött a társadalmi értéknormák, viták, státuszképzetek és előnyhelyzetek „felvilágával”, hogy azután visszatérjen mint „civil vallás” (171-234.), mely a korábbi erős cenzúrázott nyilvánosság helyére az „elszabadult nyilvánosság” és a térségre tipológiai értelemben jellemző nyilvános diskurzusok mindennapjaiba telepedett. E folyamatban a regionális jellegzetességek (9-35, 265-276.), „a vallás mint történelmi és társadalmi tény”, „társadalmi és lelki funkció” értelmezése kiegészült egy (Ernesto Laclau diskurzus-elemzésének szótárával élve) „hegemóniaharc-elméletbe” írható életvilággal, melynek segítségével leírhatóvá vált egy új „üresség” az istennevek között és a kulturális hegemóniák között, s amely a szemiotikából kölcsönzött „üres jelölő” fogalmával közelíthető meg (235-276.). Máté-Tóth kötete négy nagyobb valláselméleti „iskolát”, irányt, felfogásmódot, rendszert is bemutat, célja pedig nemcsak a kelet-európai vallásteóriák „becsatornázása” a nyugati valláselméletek regionális felfogásai közé (amúgy a Szegedi Tudományegyetem, a CEU és a Bécsi Egyetem oktatójaként erre igen komoly esélye is van), de egyben a vallástudományi elemzések szinte új iskoláját nyitja meg az ilyen szintű, magvasságú, retorikai és szaktudományai narratívák között is. Nem véletlen tehát, hogy a Vallás a társadalomban sorozat kiteljesedése és horizontjának körülrajzolása rögtön az újpogányság feltáró értelmezésével indul, az Istenek ébredése kötet is ezt példázza.[v]

A kötet a „vallási kínálatban” helyezi el az újpogányság fogalmát, előfordulásait, általános jellemzőit, jelentősebb irányzatait (13-57.), önálló fejezetben a magyar neopogányság és az újpogány narratíva magyar verzióit (59-98.), „az eredet bűvöletében”, „a Föld szívcsakrája”, a „Telepesek a Szíriuszról”, a „nemzeti hagyományok alapján szerveződő újpogány egyházak” változatos világait, etnikum és nemzet „etnicitás-dimenzióinak” vizsgálatával és dokumentum-elemzésekkel kiegészítve a magyar narratívákat, összegzésképpen megállapítva, hogy ha az újpogányságot „a transzcendencia eme árupiacán” akarjuk elhelyezni, akkor „egy archaikus köntösben megjelenő modern vallási formát” konstatálhatunk, melynek a posztmodernitás és a globalizáció kiváltotta válaszkényszerek között van megállapítható helye, „tradicionális lázadás” fogalmával megragadható funkciója, és amelyekben a „közösséghez tartozás elsődlegességét” a fogyasztási az anyagi javak felülértékelésével él mint mozgósító szándékú törekvéssel, értékrenddel és az „ezoterikus piacon” elnyerhető spirituális értéktöbblettel (100-102.).

A transzcendencia piaca azonban egyre impozánsabb, az istenek ébrednek… Szükség lesz hát az újabb elemző kötetekre, érdemi megközelítésekre, árnyaló megjelenítésre és további kutatásokra…

[i] Alternatív vallás. Szcientológia Magyarországon. L’Harmattan – Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszék, Budapest, 2011., 184 oldal

[ii] Istenek ébredése. Az újpogányság vallástudományi vizsgálata. Religion in Society/Vallás a társadalomban 1. JATEPress, Szeged, 2007., 113 oldal

[iii] Kiemelő-megkülönböztető szándék nélkül csupán egy laza „mustra” a kínálatból: Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor 2014 Alternatív életstratégiák. Typotex, Budapest; Glózer Rita 2008 Diskurzusok a civil társadalomról. Egy fogalom transzformációi a rendszerváltó évek értelmiségi közbeszédében. L’Harmattan, Budapest; Szabó Tibor 2014 Az instabilitás kora. Tanulmányok múltról, jelenről, jövőről. Belvedere Meridionale, Szeged; Hoppál Mihály 2006 Hiedelem és hagyomány. L’Harmattan, Budapest; Miklós Péter 2014 Egy „el nem ismert” ókatolikus pap az államszocializmus időszakában. Ambrus Ferenc (1904–1991). In Barna Gábor – Kerekes Ibolya szerk. Vallás, egyén, társadalom. SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, Vallási néprajzi könyvtár 39. Szeged, 242-251; Povedák Kinga 2014 Az egyházi könnyűzene fogadtatása és megítélése a szocialista Magyarországon. In Barna Gábor – Kerekes Ibolya szerk. Vallás, egyén, társadalom. SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, Vallási néprajzi könyvtár 39. Szeged, 111-122; Róth Endre 2000 Nacionalizmus vagy demokratizmus? Pro Európa Kiadó, Marosvásárhely; Rosta Gergely 2012 A szekularizáció fogalma és kritikája Tomka Miklós életművében. In Földvári Mónika – Nagy Gábor Dániel szerk. Vallás a keresztény társadalom után. Tanulmányok Tomka Miklós emlékére. Belvedere Meridionale, Szeged, 55-66; Földvári Mónika Az egyház mibenléte és társadalmi szerepe. In Földvári Mónika – Nagy Gábor Dániel szerk. Vallás a keresztény társadalom után. Tanulmányok Tomka Miklós emlékére. Belvedere Meridionale, Szeged, 67-79; Povedák Kinga: Gitáros apostolok. A keresztény könnyűzene vallástudományi vizsgálata. MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport, SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, Szeged, 2019. A vallási kultúrakutatás könyvei 46., 222 oldal.

[iv] Máté-Tóth András 2014 Vallásnézet. A kelet-közép-európai átmenet vallástudományi értelmezése. Korunk – KOMP-PRESS, Kolozsvár, 295 oldal.

[v] Tegyük hozzá: Szilárdy Réka önálló művel is reprezentálta áttekintő szándékát a vallásnézetek teljesebb rendszeréről: Az istenek kapuja – A világ szent helyei. Debrecen, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., 2008, 159 oldal.