A. Gergely András: Teóriától a perspektíváig: alkalmazott valláskutatás (Könyv – és műhely szemle)

(Ezoterikus metszetek a vallástudományban, olvasatok II.)

Hitek és érintettségek, tudások és vallásos világképek sokfélesége akkor is lenyűgöző, ha szimplifikálni vagyunk hajlamosak, vagy ha épp a tudomány eszköztárát finomítjuk e megismerő megközelítések révén. A példatárból alább ismét néhány megközelítési mód, témakör, szemléletirány bukkan elő…

A vallástudomány teológiai és a vallási néprajz szegedi műhelyét jellemző konvencionális kutatási aspektusai a Máté-Tóth András révén 1996-ban indult kutatócsoport hét kötetében jelentek meg. A további kiadványok mindmegannyi elemző kötetben láttak napvilágot,[i] részint monografikus igénnyel, részint a szaktudomány alapozásának meggyőző vállalásával, szaktanulmányokban és kutatási beszámolókban összegezve. E sorozat minden kötete alaposabb szemlézésre tarthatna igényt, de legyen itt elég az „ágazati vallástudomány” körülírására roppant kivonatosan vállalkozni, főként két kötetet kiemelésével, melyek érzékletesen jelzik az elágazások, kiterjedések, módszerek és szemléletmódok árnyalt sokféleségét.

A Máté-Tóth András szerkesztette sorozatban Szilárdi Réka és Szugyiczki Zsuzsanna szerkesztésében adták közre a Metszet és perspektíva. Tanulmányok az alkalmazott valláskutatás területéről kötetet,[ii] melynek egyik „apropója” a 60. életévét betöltő tanszékvezető, Máté-Tóth András „köszöntése”, melyben „a szegedi vallástudományi szcéna” szerteágazó, és új témakörökkel a szaktudományt gazdagító bemutatkozása nagyjából a teológia és a vallástudomány 19. századi elválasztódását követő időszak tudománytörténeti narratívájával egészül ki. Erre „a vallási entitás, vallásos emberek, vallási tárgyak és mozgalmak, vagy éppen vallási funkciók” változási hevessége kínál alkalmat (7-8. old.). Szilárdi Réka előszava a vallástudományt „már a kezdetektől fogva jellemző egyféle interdiszciplináris mozzanat” fontosságát hangsúlyozza, bevezető fejezetében a teológia és vallástudomány diszciplináris megkülönböztetésére fókuszál. A „vallási érintettség, egzisztenciális involváltság, a vallási igazságtartalmak értékelése” (Máté-Tóth nyomán is) a belülnézeti kép megalkotását igényli, ami viszont legtöbbször szemben áll a vallás és ember kölcsönös, „belső viszonyát” tekintő, akár összehasonlító, akár mélyebben analitikus nézőpontokkal. Ezek olykor történetiek is, máskor csupán összefüggenek vallástörténeti, köztörténeti, antropológiai, kognitív vallástudományi érdeklődéssel is, s mindezekben ugyanakkor nem az „emic/etic” elméleti leírások, hanem „egy adott vallás képviselője saját hitéről és vallási gyakorlatáról” elmondott szavai a meghatározóak (8-9. old.). „Az értelmezés és elemzés során, a kutató saját elméleti keretén belül bepillantást nyer témájának belső logikájába, jóllehet saját elképzelése gyakran radikálisan különbözik a hívek elgondolásaitól. Ez azonban nem jelent nehézséget, amíg az olvasók képesek elkülöníteni a két megközelítési módot”.

A kötet e térfoglaló vallási perspektíváknak érdekes és izgalmas összefüggésrendjét tükrözi: Barcsa Krisztina dolgozatában a gyász pszichológiai elméleti alapokon álló összehasonlító metszeteit adja a zsidóság és a keresztény konvenciók köztes terében, a feldolgozás és megküzdés változataival illusztrálja mindezt (13-62. old.). A kötet hét tanulmánya első látszatra hasonlóképp az összehasonlíthatatlan összehasonlítását sugallja, rokon- vagy társtudományok felől tekintett helyzetekre épül, mások a módszertani sajátosságokkal történeti vagy rálátási perspektíváikat cserélik egy másikra. Ilyen lehetséges metszet Feleky Gábor Attila írása, aki a vallásszociológia közgazdaságtani alapjait át (a vallásgazdaságtani elméletek nemegyszer a vallást mint emberi és társadalmi tevékenységet racionálisnak, és a közgazdaságtan elméleteivel-módszereivel vizsgálhatónak tartják), így vizsgálja a racionális döntések, a „vallási humántőke modell”, a „valláspiacok”, a „közgazdasági imperializmus” legkülönfélébb dimenzióit és elméleteit (63-94.).

Ugyancsak határterületi és interdiszciplináris tanulmány Hegedüs Gabriella írása, aki a vallás régészetének kutatástörténeti kérdéseit az írás nélküli népek vagy kultúrák körében megjelenő vallásosságra, vallási szimbolikára szűkítve fókuszálja, azt rekonstruálva, mennyi mindenféle szemléleti előzmény, irányzat, racionalitás és megértő szempont tekinthető érvényesnek a vallástudományi aspektusok archeológiával kiegészülő értelmezéstörténetében, a pogány szertartásközösségek elemzésében (95-127.). „Az utóbbi évek dinamikusan fejlődő trendjei és megközelítései, a vallástudomány elméleteinek és eredményeinek felhasználása új utakat mutatott a régészettudomány számára, és véleményem szerint már mostanra is jelentősen bővítette az őskorról való ismereteinket” (123-124.).  Ugyanitt Mikos Ákos a Vallási rádiók és rádiózás Magyarországon címen kutatásának összegzését adja, tanulmányának „egyrészt feladata, hogy megismertesse annak történetét, hogy hogyan jelentek meg az első vallási tartalmak a kialakuló új tömegkommunikációs eszközön belül, mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban, mikor és hogyan jöttek létre az első csak tisztán vallási és/vagy egyházi adók; másrészről számot vet azzal kapcsolatban, hogy vajon milyen helyzetben van a rádiózás Magyarországon a 2020-as évek felé haladva és ezen belül a vallási tartalom megállja, vagy megállhatja-e a helyét” (129-130). E médiatörténet amerikai, európai, vatikáni, magyarországi megjelenését, közszolgálati, médiaszabályozási, műsorstrukturális és célzott hallgatói tábort elérő sugárzási sajátosságait tekinti át – ugyancsak új szempontból kapcsolódva a vallás társadalmi lenyomatait követő kutatási főirányokhoz (129-171.).

Nem kevesebb invenciózussággal ered a hitek nyomába Jakab Viktória, aki a kortárs ateista-istenhívő vitáknak pragmatikai és informális logikai vizsgálatával installál új területet az alkalmazott vallásosság-kutatásba. Főbb kérdései szerint „a vallásos kérdésekben folytatott viták eltérést mutatnak a más tárgyban folytatott vitákkal összehasonlítva”. Összegzése szerint „ma Magyarországon a vallási jellegű viták nem annyira egyes vallások, hanem nem vallásos világnézetek képviselői (ateisták, agnosztikusok, humanisták és így tovább) és vallásos beállítottságúak között mutatkoznak meg a legszembetűnőbben” (173-218.). S ha lehet még „mélyebbre”, a közösségi élményközösség és az objektivizált szabálykövetések kérdéskörében részletekbe menően analizálni, erre vállalkozik Márki Krisztina, aki Az igaz múlt – Történelemértelmezés a Lett Pravoszláv Egyház hivatalos dokumentumaiban címen nyit a társadalmi választások, az események, ünnepek, traumák, történelmi sebek átélése és kezelése felé, ráadásul egy speciális orosz-lett dimenzióban közelítve a történelemmel kapcsolatos élményközösségi narratívák felé (219-245.). Konklúziója szerint „az emlékezés egy olyan interpretációs dimenzió, ami segítségével érthetővé válnak a társadalmi változásokra és kihívásokra adott válaszok” (243.).

A tanulmányok rövid kivonatát Utószóban összegző Szugyiczki Zsuzsanna szerkesztői áttekintése előtt még egy roppant izgalmas, a történeti és társadalmi kölcsönhatásokat a valláshoz „kritikus objektivitással” közeledő álláspont: Tóth Péter tanulmányában René Girard az emberi erőszak eredetére vonatkozó, elméleti megközelítését mutatja be, a mimézis fogalmát az elsajátító és konfliktusos közötti különbségekkel jellemezve, a valláskritikai látószöget is (247-266.).[iii]

[i] bővebben lásd itt: http://acta.bibl.u-szeged.hu/view/series_part/book=5Fsection/Vall=E1s_a_t=E1rsadalomban_=3D_Religion_in_society/ ; http://acta.bibl.u-szeged.hu/72903/

[ii] Vallás a társadalomban 5. Szeged, JATEPress, 2017., 268 oldal.

[iii] Kivonatos ismertetőm részint kontrollálható is, részint a tanulmányok eredeti teljességükben is elérhetők on-line ezen a webcímen: http://mek.oszk.hu/17700/17743/