Álljatok szilárdan a hitben!

LELKI VÉGRENDELETEM

Amikor életemnek ezen a kései óráján visszatekintek azokra az évtizedekre, amelyeken végigvándoroltam, először azt látom, mennyi okom van hálát adni. Mindenekelőtt magának Istennek, minden jó ajándék adományozójának adok hálát, aki életet adott nekem, és mindenféle zavaros időszakon átvezetett; aki mindig megtartott, amikor kezdtem elesni, s aki újból és újból visszaadta arcom fényességét.

Visszatekintve látom és megértem, hogy ennek az útnak a sötét és nehéz szakaszai is üdvösségemet szolgálták, és hogy ő pontosan ekképpen jól vezetett engem.

Köszönetet mondok szüleimnek, akik nehéz időkben életet adtak nekem, és nagy lemondások árán, szeretetükkel csodálatos otthont készítettek számomra, mely a mai napig tündöklő fénnyel ragyogja be minden napomat. Apám tisztánlátó hite megtanított bennünket, testvéreket, hinni, és mint útjelző szilárdan állt összes tudományos ismeretem közepette; édesanyám szívből fakadó istenhite és nagy jósága olyan örökség, amelyért nem tudok eléggé hálás lenni. Nővérem évtizedeken át önzetlenül és odaadó gondoskodással szolgált engem; a bátyám mindig egyengette az utat előttem világos véleményeivel, erős elszántságával és szíve derűjével; e nélkül a mindig újbóli előttem járás és mellettem haladás nélkül nem tudtam volna megtalálni a helyes utat.

Szívből köszönöm Istennek azt a sok barátot, férfiakat és nőket, akiket újból és újból mellém állított; a munkatársakat utam minden szakaszában; a tanárokat és a diákokat, akiket nekem adott.

Hálásan bízom mindannyiukat az ő jóságára. És szeretnék köszönetet mondani az Úrnak az Alpok bajor előhegységében lévő gyönyörű szülőföldemért, amelyen keresztül újra és újra magának a Teremtőnek a ragyogását láthattam. Köszönöm a szülőföldemen élő embereknek, hogy mindig megélhettem náluk a hit szépségét. Imádkozom, hogy hazánk a hit országa maradjon, és kérlek Benneteket, kedves honfitársaim, ne hagyjátok, hogy elfordítsanak benneteket a hittől. Végül köszönetet mondok Istennek mindazért a szépségért, amit megtapasztalhattam utam különböző állomásain, de különösen Rómában és Olaszországban, mely második hazám lett.

Mindazoktól, akiket bármilyen módon megbántottam, szívből bocsánatot kérek.

Amit korábban honfitársaimnak mondtam, most mindazoknak mondom, akiket az Egyházban szolgálatomra bíztak: Álljatok szilárdan a hitben! Ne hagyjátok magatokat összezavarni! Gyakran úgy tűnik, mintha a tudomány – egyrészt a természettudományok, másrészt a történeti kutatás (különösen a Szentírás-magyarázat) – olyan megdönthetetlen felismerésekkel szolgálna, amelyek ellentétesek a katolikus hittel. Hosszú idő óta szemtanúja voltam a természettudomány változásainak, és láthattam, hogyan omlanak le a hittel szembeni látszólagos bizonyosságok, és hogy nem tudománynak, hanem csak látszólag a tudományhoz tartozó filozófiai értelmezéseknek bizonyulnak; ahogyan persze azt is, hogy a hit a természettudományokkal folytatott párbeszédben megtanulta jobban megérteni állításainak határait és így önnön sajátos valóságát is. Hatvan éve kísérem a teológia, különösen a biblikus tudományok útját, és azt láttam, hogy a nemzedékek lecserélődésével megingathatatlannak tűnő tézisek összeomlottak, merő hipotéziseknek bizonyultak: a liberális nemzedék (Harnack, Jülicher stb.), az egzisztencialista nemzedék (Bultmann stb.), a marxista nemzedék. Láttam és látom, ahogyan a hipotézisek kuszaságából újra és újra előtárult és előtárul a hit értelmessége.

Jézus Krisztus valóban az út, az igazság és az élet – és az Egyház, minden hiányosságával együtt, valóban az ő teste.

Végül alázattal kérem: imádkozzatok értem, hogy az Úr minden bűnöm és hiányosságom ellenére befogadjon örök országába! Mindazokért, akiket az Úr rám bízott, nap mint nap szívem mélyéből imádkozom.

2006. augusztus 29.

XVI. Benedek pápa

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Magyar Kurír