András Sándor Budapesten született 1934. március 28-án Sándor András néven. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1956-ban szerzett magyar irodalom szakos diplomát. A forradalom után nyugatra emigrált, tanulmányait az Oxfordi Egyetemen folytatta.
Oxfordban irodalomból diplomázott 1961-ben, majd 1963–1964 között DAAD-ösztöndíjas volt a Müncheni Egyetemen. Később az Egyesül Államokba költözött, ahol az Dél-kaliforniai Egyetemen (University of Southern California) folytatta tanulmányait. A doktori címet 1967-ben szerezte meg német irodalomból.
Magyar nyelv és irodalom tanár volt 1965–1969 között Berkeley-ben, majd 1996-ig a washingtoni Howard Egyetemen volt professzor.
Az emigráció egyik jelentős folyóiratát, az Arkánumot szerkesztette 1981–1996 között, és aktív tagja volt a párizsi Magyar Műhely munkaközösségének is. Számos irodalomelméleti és művészettörténeti munkát írt. Esszéit és tanulmányait angolul és németül, verseit és szépprózáját jellemzően magyarul vetette papírra.
Jelentős művei között szerepel a Rohanó oázis (versek, 1970), a Mondolatok (versek, 1981), A teremtés előtti ember (versek, 1993), a Heidegger és a szent (1994), az Ikervilág (esszé, 1996), a Játék vagy kaland (esszék, 1998), az Emberpassió (válogatott és új versek, 1956–1988), a Franciska könyve (2000), a Szerelem (2000), a „Nem adnám semmiért ezt a zimankós szabadságot” (2003), a Lutheránus Zen (2004), a Gyilkosság Alaszkában (2006), a Szent Kujon megkísértése (2007), a Mi vagyunk most a vandálok is (2012) és a Malevics és a művészet (2016).
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, köztük van a József Attila-díj (1999), az Ady Endre-díj (2000), a Szépírók Társaságának díja (2006), a Füst Milán-jutalom (2007), a Nagy Imre Érdemrend (2010), a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat (2019) és a Cs. Szabó László-díj (2021).
András Sándor a Magyar Írószövetség mellett a Szépírók Társaságának is tagja volt.
Be First to Comment