Bevezetés
A neurotikus és nemtörődöm emberi kapcsolatok, az immár a nevelőintézetek mindennapjaira is kiterjedő konfliktusok, az abszolútként felfogott, versengő Individuum és nárcizmusa, a személyes és tömegmanipuláció, a „büntetőfékezés”, az empátiamentes „ez jól beárazta azt-” vagy „fogyi parkoló-”szerű megfogalmazások, a „kockulás” (digitális kütyüzés társaságban), vagy a virtuális vesztőhelyek (illetve gyűlölködő FB-hozzászólások) társas társadalmában iránytűként is felfogható a pár hete elhunyt perui szerzetes és teológus Gustavo Gutiérrez azon gondolata, hogy: „a legjobb filozófiai hagyomány […] a természethez és a többi emberhez fűződő emberi kapcsolatokról szóló emberi tapasztalatok reflektív és tematikus tudatosítása” (1988: 17).
Gutiérrez és a felszabadítási teológia
Gustavo Gutiérrez, 1928-ban született Limában, Peru egyik legismertebb teológusa, aki a 20. században meghatározó alakja lett az úgynevezett felszabadítási teológia mozgalmának. Római katolikus papként, domonkosrendi szerzetesként és bölcselőként mélyen érdeklődött az igazságosság és a szociális egyenlőtlenségek iránt, különösen Latin-Amerikában, ahol az elnyomás és a szegénység rendkívül súlyos problémák voltak. Tanulmányait Peru mellett Európában, Franciaországban és Belgiumban folytatta, ahol filozófiát és pszichológiát hallgatott, majd teológiából szerzett diplomát. Teológiai gondolkodását a szociális érzékenység, valamint a latin-amerikai emberek szenvedése iránti együttérzés formálta.
Mielőtt továbbmennénk, a fenti idézet opus magnumából, az 1971-es Teología de la liberación: Perspectivas könyvéből származik, amely a mai napig a felszabadítási teológia mozgalom alapművének számít. Ebben a könyvben Gutiérrez kifejtette, hogy a kereszténységnek nemcsak az egyéni lelkek üdvösségével kell törődnie, hanem aktívan részt kell vennie a társadalmi igazságosság megteremtésében és a szegények felszabadításában is.
Ennek szellemi klímáját jelentősen meghatározta egyházi intézményi oldalról az, hogy 1968-ban Gutiérrez részt vett a latin-amerikai püspökök konferenciáján Medellínben, Kolumbiában, ahol a katolikus egyház szerepét vitatták meg a szociális igazságtalanságok elleni harcban.
Évekkel később e történelmi jelentőségű mozzanatot szerzőnk a következőképpen idézte fel: „Ez a felszabadítási teológiában központi szerepet játszó és az egyetemes egyházban mára széles körben elfogadott téma kontextusa: a szegények preferenciális választása. Medellín már beszélt arról, hogy „előnyben kell részesíteni a legszegényebb és legrászorultabb rétegeket, valamint azokat, akik bármilyen okból elkülönültek” (1988: 28).
A felszabadítási teológia középpontjában tehát már e szóban forgó egyházéleti esemény óta az a gondolat áll, hogy Isten különös figyelmet fordít a szegényekre és elnyomottakra, és hogy a hit megélése csak akkor lehet hiteles, ha a hívők elkötelezik magukat az igazságosság, az egyenlőség és a társadalmi változás mellett.
Ami Gutiérrez munkásságának, illetve „Medellín” miliőjének, szellemi inspirációinak megértésében segít, az a latin-amerikai történelmi-társadalmi közeg, amelyben a neoliberalizmus szerepe a mai napig erősen vitatott. Elengedhetetlen e ponton ennek világpolitikai kontextusára kitérni egy további szó erejéig is. A pár évtizeddel a második világháború után 1970-es évek elejétől felgyorsuló gazdasági globalizáció és fokozatosan dominanciára törekvő neoliberális szemlélet egyik legjelentősebb következménye az lett, hogy a kereskedelmi szabályozások és a határokon átnyúló pénzügyi műveletek korlátainak lebontása, a gazdaság működését szabályozó jogszabályok lazítása, valamint a széles körű privatizáció által a gazdasági globalizáció kedvezményezett csoportjai a valós gazdasági teljesítményüket meghaladó arányban részesültek a gazdasági növekedés előnyeiből (Iványi 2018). Mindez különösen látványosan jelent meg Latin-Amerikában. Nem véletlen, hogy noha elsősorban az akadémiai és közélet figyelme, illetve kritikája a pénzügyi válság nyomán irányult (Globalizers, Sri Lanka stb.) rá, a neoliberalizmus paradigmájának bírálata a mai napig meghatározó, jelzi, hogy a latin-amerikai irodalom mindig is, még napjainkban is megkülönböztetett (bírálati) figyelemmel fordul felé (Escobar 2020; Andrade 2022; Iványi 2023: 111-112).
E hosszú évtizedek óta, így napjainkban nemkülönben igen befolyásos neoliberalizmussal kéz-a-kézben járó politikai gazdaságtani és technológiai folyamatok mondathatták azt már akkoriban is Gutiérrezzel (1988: 8), hogy „korunk filozófiai kérdéseit az emberiségnek a természettel való új kapcsolatai jellemzik, amelyek a tudomány és a technológia fejlődéséből erednek”.
Szellemi öröksége ma is élő és hatással van a társadalmi igazságosságért küzdő mozgalmakra, nemcsak Latin-Amerikában, hanem világszerte. Gutiérrez gondolatai inspirációt jelentenek azoknak, akik a keresztény hitet szociális és politikai elköteleződéssel kívánják megélni, valamint azok számára, akik hisznek abban, hogy a vallásnak szerepet kell vállalnia a szegénység és igazságtalanság elleni küzdelemben. Az ő munkássága révén a kereszténység egy újabb értelmezési lehetőséget kapott, amelyben a hit és az igazságosság elválaszthatatlanul összekapcsolódik.
Mielőtt mai társadalmi relevanciájára visszatérünk, fontos elmondani, hogy egyházi-spirtuális jelentőségét Robert McAfee Brown amerikai presbiteriánus tiszteletes a következőkben látja: a Szentírásnak a kortárs katolikusok általi fokozatos felfedezése és a benne rejlő nyugtalanító üzenet dinamikájának felszabadulása megzavarta azt az önelégültséget, amely mindig is a keresztény gondolkodás főáramának közelében látszott lakozni, legyen az katolikus, protestáns vagy ortodox. A II. vatikáni zsinat, talán jobban, mint ahogyan azt észrevette, új lendületet adott a bibliai üzenet tanulmányozásának és alkalmazásának a mai világban, és senki sem volt szorgalmasabb Gustavónál az így kapott nyitásra való reagálásban” (1990: 107).
Öröm és remény?
E szóban forgó II. Vatikáni zsinat legfontosabb nyilatkozatai, illetve lelkipásztori konstitúciói, amelyek minden valószínűség szerint szintén jelentős szellemi befolyást gyakoroltak Gutiérrezre, nemkülönben tárgyalnak olyan, a neoliberális politikai gazdaságtan és technológiai előretörés által felerősített jelenségeket, mint az elidegenedés, a társadalmi különbségek, a hit(e)hagyás, a például, de nem kizárólag hadászati profilú vállalati súlygyarapodások (v.ö: Bakan 2005; Raeste-Sokala 2023) kockázatait. Ezek közül néhány, amelyekre, mint látjuk, Gutiérrez kifejezetten is reflektált, igen figyelemreméltó.
A Gaudium et spes kezdetű (magy.: Öröm és remény) lelkipásztori konstitúció Előszavának első szakasza kimondja, hogy „az öröm és remény, a gyász és szorongás […] a mai emberekben, főként a szegényekben és a szorongást szenvedőkben él…”.
A Bevezetés 8. fejezete Egyensúlyzavarok a mai világban címmel utal rá, hogy: „Nagy ellentétek vannak a fajok, sőt egy adott társadalom különböző csoportjai között; a bőségben élő és a szegény, sőt nélkülöző népek között; s végül a népek békevágyából született nemzetközi intézmények és a saját ideológia terjesztésére irányuló törekvések, illetve a nemzetek és egyéb csoportok kollektív önzése között”.
Mindezzel akkor is és jelenleg is egybecseng Gutiérrez egyik megállapítása: “a jelenlét régi formái az enklávé-gazdaság (bányászati központok és ültetvények) révén, a központi gazdaság egyszerű meghosszabbításai, még mindig léteznek. De jelenleg a külföldi befektetések a gazdaság modern szektorába, vagyis a bimbózó hazai ipar dinamikusabb elemei felé húzódnak, egyre szorosabban kötve azt a nemzetközi kapitalizmushoz. Ily módon egy újfajta függőség alakul ki, amely kevésbé nyilvánvaló, de nem kevésbé valós” (1988: 52).
Mindebből pedig, folytatja a lelkipásztori konstitúció, nem más ered, mint „a kölcsönös bizalmatlanság és ellenségeskedés, a sok konfliktus és nyomorúság, melyeknek az ember okozója is, áldozata is egyszerre”.
A Gaudium et spes harmadik fejezete a közgazdasági életről szintén nemcsak korabeli történelmi viszonyok dokumentációja, hanem rendkívüli módon rezonál napjaink sajátosságaira is: “Nem hiányoznak azonban a nyugtalanító tényezők sem. Mind a kollektív, mind egyéb gazdasági rendszerekben, főként a gazdaságilag fejlett vidékeken nem kevesen valósággal a gazdasági élet bűvöletébe kerültek, annyira, hogy csaknem egész egyéni és társadalmi életüket a gazdasági szemlélet határozza meg. Most, amikor a gazdasági élet fejlődése képes volna csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket, ha ésszerűen, emberségesen irányítanák és egybehangolnák, lépten-nyomon inkább csak elmérgesíti a helyzetet, sőt helyenként a gyengébbek szociális viszonyainak rosszabbodását és a szegények megalázását idézi elő. Még mindig óriási tömegek nélkülözik a legszükségesebbeket is, ugyanakkor mások, még a kevésbé fejlett vidékeken is, dúskálva élnek és tékozolják a javakat. Egymás mellett él a fényűzés és a nyomor. Míg kevesek kezében rendkívül nagy hatalom összpontosul, addig sokaknak úgyszólván semmi lehetőségük sincs arra, hogy a saját kezdeményezésükből és a saját felelősségükre cselekedjenek, hiszen gyakran emberi személyhez méltatlan élet- és munkakörülmények között vergődnek”.
A Gaudium et spes I/1. 20. szakasza az ateizmust is problémaként azonosítja. E sor, amelyet maga Gutiérrez is idéz (1988: 22), a következőt hirdeti ki: “A mai ateizmus formái közül nem hagyandó figyelmen kívül az sem, mely az emberi fölszabadulást elsősorban a gazdasági és társadalmi fölszabadulástól várja, s hangoztatja, hogy a vallás természeténél fogva állja útját ennek a fölszabadulásnak.” Amely utóbbi állítások, Gutiérrez szerint “negatív értelemben azt feltételezik, hogy a felszabadítást tágabb kontextusba kell helyezni; kritizálják a szűk látókörűséget. Engedélyezik tehát a „valódi és teljes” felszabadulás lehetőségét” (ibid.).
Az ateizmus kihívására visszatérve egy szó erejéig, a zsinati nyilatkozat szerint annak „kedvezhet az a hatalomérzet is, mellyel a mai technikai fejlődés tölti el az embert”.
Ezt újfent megerősíti a felszabadítási teológia szellemi „atyja”: „Az innovációk egyrészt műszaki-gazdaságiak, mivel feltételezhetően ezekről a területekről származnak; ugyanakkor politikai-társadalmiak is, mivel ellentmondanak az uralkodó rendszernek és felülkerekednek rajta” (Gutiérrez 1988: 14).
Egy pár éves vizsgálódásom ugyancsak felvázolja ennek jelenkori relevanciáját. Ugyanis például „az információs és kommunikációs technológia (IKT) poszt-foucault-i nézőpontból játszóteret kínál” egyebek mellett „a folyamatosan bővülő neoliberális pszichopolitikának olyan kapcsolódó társadalmi, illetve etikai normái érvényesítése mentén, mint az innováció, a fogyasztás, a teljesítmény és az élvezet, a vállalkozói szellem maguk a szubjektumok által is hovatovább elsajátított elvei. E diskurzust és normatív logikát a maga eszményeivel különféle online és offline reprezentációs minták testesítik meg egy virtuális kultúrában, amely végeredményben az adatgyűjtés hatósugara alá esik” (Iványi 2021).
A Gaudium et spes ötödik fejezet a béke védelméről és a népek közösségének alakításáról újabb, jelenünkben szintén roppant fajsúlyos állítása a következő: „A fegyverkezési verseny az emberi nem legsúlyosabb csapása, és tűrhetetlenül sérti a szegényeket. Nagyon félni kell attól, hogy ha folytatódik, egy napon megszüli mindazokat a végzetes bajokat, melyeknek eszközeit már gyártja.Ezért újból ki kell jelenteni: a fegyverkezési verseny az emberi nem legsúlyosabb csapása, és tűrhetetlenül sérti a szegényeket”.
Mindezek együttes fényében továbbra is egyetérthetünk a brazil teológus és bölcselő Leonardo Boffal, illetve az amerikai vallástudós James Nikoloffal, akik már évekkel is úgy vélték: „Ma ugyanolyan fontos, hogy meghallgassuk Gutiérrez felhívását a szegényekkel való szolidaritásra, mint 1971-ben” (Hesselmann-Teubner 2017: 4).
Amint arra már a bevezetőben utaltunk: Gutiérrez 1971-ben azt írta, hogy „a legjobb filozófiai hagyomány nem pusztán foteltermék; sokkal inkább a természethez és a többi emberhez fűződő emberi kapcsolatokról szóló emberi tapasztalatok reflektív és tematikus tudatosítása. Ezeket a kapcsolatokat pedig a technológiai és tudományos ismeretek fejlődése értelmezi és egyúttal módosítja” (1988: 18).
A fentebb említett egocentrikus „kockulás” közepette könnyen adódik a sejtés, hogy a jelen társadalmi tendenciák Istent egy wikipedia-cikké fokozzák le. Tehát mi lenne, ha a hirkereso.hu helyébe (legalább időnként) inkább a személyes hitkereso.com(munis) lépne?
Nekrológ helyett, miközben egy pillanatra tisztelettel és kegyelettel idézzük fel az október 22-én 96 éves korában elhunyt gondolkodót és életművét, feltehető magunknak egy másik kérdés is: milyen kapcsolatban állunk az anyagias világszemlélettel, a technológiai innovációval és a hitélettel, és van-e valóságos válasza mindezekre a felszabadítási teológiának?
Dr. Iványi Márton Pál
Óbuda, 2024. november 7.
Bibliográfia
Andrade, Daniela: Neoliberal extractivism: Brazil in the twenty-first century. The Journal of Peasant Studies, 2022. 793–816)
Bakan, Joel: The Corporation. Beteges hajsza a pénz és a hatalom után. Bp.: Független média. 2005.
Brown, Robert M.: Gustavo Gutiérrez: an Introduction to Liberation Theology. Maryknoll, N.Y.: Orbis Books. 1990.
Escobar, Arturo: Pluriversal Politics. The Real and the Possible. Duke University Press, 2020.
Gaudium et Spes (é. n.) A II. Vatikáni Zsinat Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúciója az Egyházról a mai világba. Elérhető online: http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=16
Gutiérrez, Gustavo: A theology of liberation : history, politics, and salvation. Maryknoll, N.Y.: Orbis Books. 1988.
Iványi Márton Pál: Sárgamellény, piros lámpa, zöldadó és fehér fog. Egyház és Társadalom. December 11, 2018.
Iványi Márton Pál: Új média – régi ügyletek. Miskolc: Bíbor Kiadó, 2023.
Iványi Márton Pál: A neoliberalizmus pszichopolitikája: Az IKT mint a szubjektiváció és a felügyeleti kapitalizmus katalizátora. Jel-Kép 10 (3) 77-89. 2021
Hesselmans, Marthe és Teubner, Jonathan: A Theology of Liberation. CRC Press, 2017.
Be First to Comment