de annyit talán már most is lehet mondani, hogy a történelem nem azonos az én történetemmel. Bár az én történetem az én történelmem: a történelem számomra. De a történelmet nem én írom. A történelem nem azonos egyőnk történelmével sem. Nem is ezeknek az egyéni történelmeknek az aggregátuma.
A történelem más. A történelem a társadalom, pontosabban a társadalom mindenkori tagjainak konszenzusa arra vonatkozóan, hogy mi történt és miért. A történelem nem megtörténik, hanem megkonstruálódik. A társadalom tagjai konstruálják meg mindannyiunk személyes történelméből. Mi, a társadalom tagjai, mindössze anyagot szolgáltatunk a történelem-konstrukcióhoz. Amíg ez a konstrukció nem jön létre például egy-egy nevezetes, emlékezésre méltó eseménnyel, vagy folyamattal kapcsolatban, ezernyi, tízezernyi történelem van. Addig csak alternatív történelmek vannak. Akárcsak a kvantum-térelméletben: valamennyi elemi rész saját történelmét kell összegezni ahhoz, hogy az elméleti modell leírja az egészet. A fizikusok a megmondhatói, mennyire nehéz ezt a feladatot egy-egy valós esetben megoldani és micsoda szellemi erőfeszítésre volt szükség ennek felismeréséhez és az összegezési eljárás kidolgozásához. Még Einstein lángelméje is kevésnek bizonyult. Pedig ezek a fizikai rendszerek még viszonylag egyszerűek.
Ami pedig a társadalmi szerkezeteket illeti: például 1848-49-cel kapcsolatban már csak egy-két többé-kevésbé önálló történelem-fonat van, a többi mind belefonódott már az elmúlt másfél évszázadban ebbe az egy-kettőbe, s talán már nem kell sok idő ahhoz, hogy ezek is egyetlen fonallá egyesüljenek. De hogy egy másik példát is említsek: 1956-tal kapcsolatban azonban még nagyon sok többé-kevésbé önálló történelem-fonat van. És rengeteg munka vár még ránk és utódainkra, amíg ezekből egynéhány lesz, és majd, egyszer egyetlen. Az ideje ennek, még meg sem jósolható.
És ezzel együtt, ezek is még mindig az egyszerűbb (társadalmi) konstitúciók közé tartoznak. Alighanem létrehozni is egyszerűbb őket. Egyszerűbb, mint konszenzust teremteni például az antiszemitizmus ügyében. Noha ez is konstitúció által létrejött történelmi-társadalmi szerkezet, bár másféle, mint az előzőek. Például roppant virulens. Noha ma már nagyon sok tudható létrejöttének, fennmaradásának, felszínre bukkanásainak, látenssé válásainak mechanizmusairól, funkcióiról, azt azonban még sem lehet hinnünk, hogy van erről egy elméletünk.
Úgy hogy folyamatosan készen kell állnunk arra, hogy felismerjük, ha felbukkan; hogy tudjuk kezelni, ha jelenvaló; hogy ne értékeljük túl a társadalom aktuális kontextusában, de alá se becsüljük.
Ez a feladatunk. Mert felismerni azt, hogy mi a helyzet; még nem jelenti egyúttal azt, hogy meg is szüntettük. Felismerni és megszüntetni nem ugyan az. A mai alkalom, reméljük, legalább egy vékony szálnak számít majd a magyar társadalom-történet szükséges megkonstruálásában, más iparkodások között.
Be First to Comment