Szécsi József beszéde a Nostra aetate konferencián

Nostra aetate[1]

 A mi korunk nem egy másik kor, hanem egy változata a tökéletlen idők sorának, melyben forgunk évezredek óta. Galilea poros útjain járt egyszer Valaki, aki az évezredes ókori zsidó múlt kultúrkörének fogalmait és teológiai terminus technikusait használva beszélgetett és vitázott. Ezek fontos és lényeges dolgok voltak és maradtak, de volt ennél még lényegesebb is. A Názáreti ezt üzente Keresztelő Jánosnak: „Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: a vakok látnak, a bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és a süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegényeknek hirdetik a jó hírt.”[2]

A II. Vatikáni Zsinaton, a legnagyobb XX. századi keresztény egyház végre, 2.000 év után pontot tett egy teológiai gyalázatra, a teológiai antijudaizmusra, a keresztény vallási antiszemitizmusra. Amikor a kereszténység szabad utat kapott 1.700 évvel ezelőtt, akkor elindult a zsidóság megalázása és beindult a tényleges zsidóüldözés. Aranyszájú szent János, Luther Márton és Prohászka Ottokár fröcskölő antiszemitizmusát mára belepte a múlt pora, de a múltat végképp nem töröltük el. Nemcsak búvópatakok vannak, hanem megáradt folyók is. Az antiszemitizmust, annak vallási vonatkozásait sem tudtuk még hazánkban teljeséggel felszámolni, létezik a különböző egyházak szószéki igehirdetésében is javítani való e téren.

Ne higgye senki, hogy a dolgokat meg lehet oldani, végleg le lehet tudni. Szükség van az állandó konzultációra, a párbeszédre a dialógusra vezetőknek, vezetetteknek, valamint a vezetők és a vezetettek között. A dolgokat nem lehet megoldani, de lehet olyan világot teremteni, olyan miliőben élni, amely alkalmas arra, hogy a problémákról érdemben beszéljünk, és azokon segítsünk. Antiszemitizmus lesz holnap is. Szükség esetén meg kell nyilatkozni, utcára kell vonulni, de ezzel a kérdés nem oldódik meg. Ezen csak az oktatás és a nevelés segít.

Azon nőttünk fel, hogy harcolni kell! A magyar történelem legvéresebb szájú sajtóorgánumának a Magyar Zsidókérdés Kutató Intézet lapjának ez a volt neve, hogy Harc! A szocializmusban másról sem hallottunk, mint békeharcról! Nekem – így gondolom – nem az az elsődleges küldetésem, hogy harcoljak, hanem, hogy építsek! Oktassak és neveljek!

A Keresztény-Zsidó Társaság várja a magyarországi keresztény egyházaktól, hogy amennyiben vallási, vagy politikai antiszemitizmus jelentkezik közösségeikben, azzal határozott módon számoljanak le. Nem tudunk éveket, évtizedeket várni. II. János Pál bűnbánattal fordult a világ felé az egyház történelmi bűnei miatt. Róma messze van, de a katolikus egyház hierarchikus szervezet, és így remélhető a vatikáni elvárások végrehajtása. A protestáns egyházak jóval demokratikusabbak, ez nem mindig előnyös egy ügy rendezésénél, de ezt is elvárjuk antiszemita jelenségek esetén.

1991-ben, amikor megalapítottuk a Keresztény-Zsidó Társaságot még ismeretlen fogalom volt a magyar társadalom számára a vallásközi párbeszéd. Ma már kormányzati részről rendeznek konferenciát. A kérdéskört társadalmasítani kell. Ehhez folyamatos elvi és gyakorlati támogatást várunk a magyarországi vallási szervezetek és az ország mindenkori vezetése részéről. Csak így formálható Magyarország vallási és politikai gondolkodása, emberi hozzáállása.

A Magyarországon létező politikai antiszemitizmus kimutathatóan erősödik. A leghatározottabban kérjük azt, hogy a magyar kormány és a Mazsihisz érdembeli tárgyalásokat folytasson és rendezze azt az áldatlan problémakört mely a március 19-i tervezett emlékmű és kapcsolt kérdéskörök révén kialakult az országban, amely vita gerjeszti a politikai és vulgáris antiszemitizmust.

A Názáreti ezt üzente Keresztelő Jánosnak: „Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: a vakok látnak, a bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és a süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegényeknek hirdetik a jó hírt.” – A Názáreti zsidó segíteni és gyógyítani jött, mi is ezt szeretnénk.