Az eredeti cikk több más fontos írással együtt megtekinthető a szerző blog oldalán, melynek címe Új Európa.
„Ebben a hónapban több időt töltök a Sophia Egyetemi Intézetben. Ez lehetőséget ad számomra arra is, hogy a legkülönfélébb emberekkel, tanárokkal és diákokkal is eszmét cseréljek izgalmas kérdésekről. A múlt és az előtte való szerdán meghirdettem két, vacsora utáni beszélgetést, az egyiket a migrációról, a másikat a kelet-, közép-kelet-európai és a nyugat-európai különbségekről, a párbeszéd lehetőségeiről kelet és nyugat között.
Mindkét alkalomra eljött mintegy tizenöt főnyi érdeklődő. Az ilyen összejövetelek egyik érdekessége, hogy ott van az „egész világ”. Az európai kérdésekről szóló beszélgetésen volt ukrán, orosz, horvát, szlovák, német és francia diák, amerikai, német, olasz és francia tanár, pakisztáni, tanzániai és brazil „érdeklődőkkel”. Egy ilyen vegyes társaságban megjelennek a legkülönfélébb nézőpontok, álláspontok, szembenállások. Elég két óra beszélgetés ahhoz, hogy az ember kapjon egyfajta világpanorámát bármely kérdésről.
Láthatóvá válik például, hogy a migráció világjelenség, amely mindenütt felfordulással jár a befogadó társadalom számára. Előnyökkel és hátrányokkal, de főként sok, előre nem látható következménnyel. Pakisztánban rengeteg afgán van, megjelenésük átrendezte a munkaerőpiacot, elvállalnak minden, főként különösebb képzettséget nem igénylő munkát. Bakuban is rengeteg a menekült a környező kaukázusi országokból. A város egyébként a föld egyik legszennyezettebb vidékének számít. Az elmúlt években a lakosság szerkezete teljesen megváltozott. A városi elit Amerikába, Izraelbe és Nyugat-Európába emigrált, szintet teljesen eltűnt az értelmiségi réteg és romlott a közbiztonság.
Az első hasznos gyümölcse egy ilyen beszélgetésnek az, hogy az ember a világ egyes pontjain élők személyes tapasztalatát hallja, ami lehet hogy részleges, de mégis őszinte és hiteles, és sokszor közelebb visz a jelenségek megértéséhez, mintha a médián keresztül kapnánk csak sokszor torzított információt.
Aztán megjelennek a konfliktusok is, például az ukrajnai helyzettel kapcsolatban: két ukrán, egy orosz, egy szlovák diák, és magyarként jómagam is. Az egyetem képzési programjában szerepel a párbeszéd kultúrájának az elsajátítása, annak a képességnek a kialakítása, hogy a diákok még a legkényesebb kérdésekről is képesek legyenek a bizalom légkörében, tárgyilagos módon beszélni. Sajnos nincs módom itt részletesen elmesélni, hogy mit mondtunk az egymást követő ukrán kormányok nyelvpolitikájáról orosz, ukrán és magyar szempontból tekintve a kérdést. Számomra, akiben elsősorban a magyar kisebbség érdekei „dolgoztak”, valóban tanulságos volt megérteni az orosz és ukrán fél motivációit.
A beszélgetésben résztvevők politikatudományi vagy közgazdasági kurzusokra járnak, ősztől indul a „globális tanulmányok” szakirány. A Sophia egyetem egész képzési szemléletével azt próbálja elősegíteni, hogy a diákok képesek legyenek szakterületükön és hazájukban az egység, az összefogás, a párbeszéd és a közösségi problémamegoldás készségeit elsajátítani.
Az egyetemet befogadó Loppiano településen ma kilenc afrikai migráns tartózkodik, négy keresztény, öt muszlim, mind fekete Afrikából. Helyzetük átmeneti és egyelőre nem sok kilátással kecsegtet a munkalehetőségek terén. Olaszul tanulnak és igyekeznek hasznossá tenni magukat különféle alkalmi munkákkal, részt vesznek a település közösségi programjaiban. A diákok számára ezzel testközelbe kerül a migránsok integrálásának egész kérdésköre. Hogyan lehet elkerülni a gettósodást, a párhuzamos társadalmak kialakulását, mi a különbség az asszimiláció és az integráció között. A képzés során a diákok megismerkedhetnek a Toszkánában zajló integrációs programokkal is, részt vehetnek a környéken különböző platformokon szerveződő muszlim-keresztény párbeszéd eseményein.
Hazánkban most tartunk ott, hogy a kérelmezők közül néhány család hivatalosan is megkapja a menekült státuszt. Mikró méretekben ugyan, de hazai földön is elindul a befogadás kultúrájának a kikísérletezése.
Be First to Comment