Időpont
Date(s) - 2019.04.15
17:00 : 19:00
Helyszín
az Pesti Evangélikus Egyház Gyülekezeti Kisterme (7-es terem)
Kategóriák
Az urbánus falfirka szerint a gyűl-ölet, a szer-etet. Mégis, az attitűd kutatások alapján az elutasítás és kirekesztés hatásai erősödni látszanak ma is, a gyűlölet a mindennapok részeként, kedvelt alkalmazott eszközeként tűnik fel, egy olyan nyelvként, mely közösségivé tett értelmezésekben egyszerűsíti le a bonyolult világot.
Míg a szeretet a közösség és befogadás / befoglalás nyelve, a gyűlölet az elkülönülésé / elkülönítésé. Manapság gyengülni látszik a szeretet különbözőségeket átívelő hídképző szerepe és erősödni az elutasítás és kirekesztés érvrendszere. A gyűlölet önvédő funkciója, hogy lövészárkokat, szakadékokat, kizárólagos privát tereket képez. A gyűlölet a félelem kifejeződése, mely romboló identitássá válhat, amely felhasználható, operacionalizálható. A gyűlöletnek fontos szerepe van egyéni és csoportos szinten is a vágyott és projektált identitás képzésében, és ezzel a „mi” elhatárolásában a másiktól / másoktól. A gyűlölet kimerevít és leegyszerűsít, emberi minőségben lefokoz, ebben van szerepe kistestvéreivel, az előítéletességgel és kirekesztéssel együtt a társas tér érthetővé tételében. Plakatírozza a saját és a mások értékei közötti tátongónak feltüntetett szakadékot, hogy minimal art-os formában tegye kiábrázolhatóvá a „saját” fensőbbségét. Elkülönít, hogy a leegyszerűsített „mi” végre jelentést kapjon, hogy ami „te”, ami személyes viszony volt, személytelen „ő”-vé alakulhasson. De mi van akkor, ha a gyűlölet tudattalan pszichés impulzusából tudatos tervezési gyakorlat válik egyéni vagy politikai érdekek mentén, mint történt annyiszor a történelemben? De a címben felvetettek szerint akkor miért szeretjük a gyűlöletet? És nem lő-e bakot a bűnbakképző?
Rosszabb történelmi pillanatainkban a gyűlölet közösség- és társadalomszervezési technológiává lépett elő, ahol az egyre kevesebbek joga volt meghatározni az egyre népesebb gyűlölettárgyak (és -személyek) körét. Igaz-e, hogy a gyűlölet egyfajta hatalomtechnológia, mely a másik feletti uralmat kívánja? Miért van a gyűlöletnek és elutasításnak újra és újra reneszánsza? Miért nem tanulunk egyéni és közösségi kataklizmáinkból, amikor annyi szenvedés után is még mindig kívánatosnak tűnhet fel a gyűlölet és elutasítás eszközzé tétele. És miért akad el az egyházak hangja sokszor, amikor a szeretet örömhírét kellene szólnia? Ha annyiszor lehetett már a gyűlöletet, akkor lehet-e végre a szeretet nagy törvényét is társadalomszervezési szintre emelni és a megbetegedett közösségi létezés terápiájává tenni?
Ezekről a kérdésekről beszélget politológus, szociálpszichológus és teológus.
Vendégeink:
- Horváth Orsolya filozófus, teológus
- Krekó Péter pszichológus, politológus
- Síklaki István szociálpszichológus,
Moderátor: Kamarás István
A Fórum hanganyaga:
A Fórumon rögzített videó:
Index:
Néhány kép az eseményről (Tihanyi Károlytól):
Szívemből szakadt meghívó szöveg! Köztetek lennék, ha nem éppen a múlt héten utaztunk volna vissza 62 év óta vendéglátó hazámba, Hollandiába. Remélem, hogy erős visszhangja lesz a konferenciátoknak, hogy termékeny talajra talál. Mert hogy biztosan sokan, talán rejtőzködők is, így éreznek: elég volt a hatalmi eszközként bevetett félelem- és gyűlöletkeltésből, elég volt a gyalázatból!
Ha lesz írásban is olvasható előadásszöveg, kérem! Barátsággal,
Várdy Péter
Kedves Péter!
Sajnos írni nem tudunk, csak beszélni. Ám a Fórumot Hollandiában is meghallgathatod, ill. megnézheted, ha rákeresel az egyhazestarsadalom.hu ra. Az első oldalon balra vannak a video- felvételek.
Gyűlöletmentes őszinte szeretettel üdvözöl: Ábel