Mert ti ott vagytok,
de úgy tesztek, mintha itt lennétek,
miközben mi itt vagyunk,
és úgy teszünk, mintha ott lennénk.
Ti ide beszéltek, mi oda.
Mindig másról szól a szó.
Ottaniságotok teljes súlyával
megmondjátok, hogy milyen legyen
az igazi itteniség,
mi pedig itteniségünktől
szabadulva egy-egy pillanatra,
máris otthonosan mozgunk az ottaniságban.
Valaki még azt is kitalálta egykor,
hogy itthon és otthon.
Mármint egyszerre.
Ilyen persze nincsen.
Csak ide-oda van. Ide-odaság.
Újabban azt is mondjátok,
amikor valamit magatoknak kértek,
hogy: add oda! Vagyis: add oda nekem!
Gyermekszáj. Aki még nem helyezte el
magát a térben. Vagy éppen ellenkezőleg,
akkor is ott van, amikor itt van.
Nem idegen sehol.
Mert mindenütt idegen.
Márpedig ez tulajdonképpen lehetetlen.
Mint ahogy nem lehetsz mindenütt otthon.
Ez sem lehetséges.
Próbálunk így élni mégis.
Hatalmas fantázia kell ehhez.
Csillapíthatatlan sóvárgás.
A különbségek felszámolása.
Természetesen csak képzeletben.
Egy ide-oda képzelet
végeérhetetlen pingpongja.
Gyönyörködtető labdajáték.
De ne mondjátok, hogy: add oda!
Csak ha tényleg nekünk akarjátok adni.
Ha itthon vagyunk, szeretnénk itthon lenni.
És ez is nagyon nehéz.
Markó Béla: Ide-oda nyelv
More from Láttuk, hallottuk, olvastukMore posts in Láttuk, hallottuk, olvastuk »
Be First to Comment