“Ha látja ezt a videót és hallja a hangomat, azt jelenti, már meghaltam. Rákos vagyok, és úgy tűnik, a kezelések eredménytelenek.” Ezekkel a szavakkal kezdte Antoine Sondag atya, a nemzetközi Pax Romana lelkésze búcsúzó videóját 2020 november 7-én.
1948-ban született a franciaországi Metz közelében, diplomáját a párizsi politikatudományi intézetben (Sciences Po) szerezte. Ezután mégsem polgári foglalkozást választott, hanem belépett a metzi szeminárumbas végül a metzi egyházmegye papjává szentelték. Szentelése után nem sokkal a fiatal katolikus egyetemisták nemzetközi szervezetének (YCS) káplánja lett. Később a Francia Katolikus Püspöki Kar Igazságosság és béke bizottságának titkára lett, majd pedig a Francia Karitász kutatórészlegének vezetője. Ezt követően a Püspöki Kar egyetemes misszióügyi részlegének igazgatója lett, amely tisztséget haláláig betöltötte. 1997-2005 között a nemzetközi Pax Romana lelkésze volt.
Utolsó éveiben a Développement et civilisations (Fejlődés és civilizáció) című magazint szerkesztette, amely a domonkos Louis-Joseph Lebret szellemiségét követte a Populorum Progressio szociális enciklika nyomán.
Könyveiben, cikkeiben és előadásaiban a munkanélküliséggel, a katolikus népesedés kérdéseivel és a szegénységgel foglalkozott. A leginkább olvasott műve a szolidaritás spirituális útjáról szól. Egész életfelfogásában, minden megbízatásában a szolgáló egyház tauságtevője volt.
Búcsúvideójában három szó köré gyűjtötte gondolatait: hála, megbocsátás és remény. Mindhez egy-egy mondatot idézek a megható szövegből.
“Köszönetet mondok azoknak, akik nagy dolgokkal ajándékoztak meg, akiktől magát az életet kaptam, és azoknak, akiktől kis dolgokat kaptam, kis találkozásokat, amik az élet sármját adják. Van a köszönet mondásra egy külön szavunk: Eukarisztia.”
“Bocsánatot kérek azoktól, akiknek segíthettem volna, akiknek segítő kezet nyújthattam volna, de nem tettem. Az félredobott sebzettektől, akiknek segítségére hivatottak vagyunk, s akiknek sokakhoz hasonlóan én sem segítettem.”
“Talán nem volot hiábavaló az életem, akkor sem, ha semmi nem marad meg belőle. Vagy talán mégis, a nevem, az emlékem megmarad annak emlékezetében, akit Istennek nevezünk.”
“Köszöntelek kegyelem, köszöntelek krisztusi ajándék! Remélem, hogy talán maga a halálom lesz az utolsó magasra emelt Eucharisztia. Ezzel húnyom le szemem ebben a fájdalommal telt, drámai és mégis nagyszerű világban.”
Hite, elkötelezettsége és életműve előtt fejet hajtva búcsúzik tőle a Magyar Pax Romana nevében,
Máté-Tóth András elnök
Be First to Comment