Dönthet-e az ember a saját haláláról, ha gyógyíthatatlan betegséggel él együtt, sok szenvedésben és fájdalomban van része?
Nagy érdeklődés övezte az eutanázia témájában szervezett februári fórumunkat, ahol a résztvevők a méltóságteljes halál és az emberi sors irányításának kérdéseit vitatták meg. Az összejövetelen Görföl Tibor katolikus teológus, vallásfilozófus, egyetemi docens, a hittudományok doktora, valamint Orosz Gábor Viktor evangélikus teológus, egyetemi tanár, a hittudományok doktora osztották meg nézeteiket, melyeket Kőszegi Ábel moderált.
A beszélgetés során felmerült a gyógyíthatatlan betegségekkel élők szenvedésének enyhítése és az eutanázia etikai, vallási valamint jogi aspektusai. A rendezvényen kialakult párbeszéd célja a jelenség megértése, a társadalmi tudatosság növelése volt. Ajánljuk a Fórumról készült videót, mely további betekintést nyújt a megvitatott témákba.
A beszélgetés résztvevői (Kodácsy Tamás és Kamarás István akadályozgatása miatt):
A Fóromon készített felvételt itt tekinthetik meg:
A beharangozó ez volt:
A Lehet-e? Fórum időpontja 2024. február 27-én, kedden, 17 óra, színhelye a Háló Közösségi és Kulturális Központ (Bp. V. Semmelweis u. 4.)
A buddhizmus mivel az ártással jár, az öngyilkosságot is elveti, és azt hangsúlyozza, hogy a tudatosság ösvényén az ember egyre szabadabbá válik, és a meditációban át lehet lépni a halál küszöbét, ha valaki ezt elérte, teljesen más hozzáállással rendelkezik a halálról és sokkal szabadabban cselekedhet, dönthet az életéről.
A visnu hívők (köztük a krisnások) csak olyan módon tartják lehetségesnek a haldokló ember fájdalmának csillapítását, hogy a tudatát ne veszítse el, és emlékezhessen Istenre, és az eltávozás méltóságteljes és lehetőség szerint Isten-tudatos körülményeinek megteremtésére kell törekedni.
A három ábrahámi eredetű, egyistenhívő vallás, a zsidó, a keresztény és a muszlim – közös nyilatkozatuk alapján – az eutanáziát és a külső segítséggel lehetővé tett öngyilkosságot gyökeresen rossznak tekinti mind erkölcsi, mind vallási szempontból.
Frenkl Róbert orvosprofesszor. a hazai evangélikusság prominense így gondolkodott erről: „Magam a hospice mozgalom híve vagyok. Annak a híve, hogy segítsük a haldoklót testileg és lelkileg a végső útra való készülésre. De nem szabad ítélkezni, nem minden helyzet egyszerűsíthető le a jóra és a rosszra. Sajnos az is gyakran előfordul, hogy új gyógyszerek kipróbálása tart életben (vegetatív értelemben) embereket azért, hogy a gyógyszergyár reklámjában hosszabb túlélésre hivatkozhasson. Nem értünk egyet a egyet a válásokkal, nem értünk egyet az eutanáziával. De nem itt húzódik a választóvonal. Hanem arról van szó, hogy megelégszünk-e a kívülálló elegáns elhatárolódásával, vagy megértjük, hogy a Krisztus követése napjainkban is segítést, az erre rászoruló feltétel nélküli támogatását jelenti. Olykor – jó tudom, hogy ezt veszedelmes kimondani – akár elveink feladásával is, ugyanis a szeretet fontosabb, mint az igazság”.
Be First to Comment