Számítógépes szociológus: „Nagyszabású választási manipulációról van szó”

Dirk Helbing évek óta nem fárad el azzal foglalkozni, hogy világosan megfogalmazza, hová vezethet a digitalizált társadalom átalakulása, ha azt a piaci erőkre bízzuk. A zürichi ETH neves szociológusa és fizikusa azonban nem technológiai pesszimista; a demokrácia digitális korszerűsítésére is számos megoldással rendelkezik. Ebben az interjúban beszél a láthatatlan „háborúról az elménkért”, és arról, hogyan szerveződhetnének a polgárok a jövőben demokratikus platformokon.

STANDARD: Az egykor ígéretesnek tűnő digitális forradalom úgy tűnik, zsákutcába jutott: Körülvesznek minket a választásokat befolyásoló deepfake-ek és távirányított botkampányok, erős polarizálódást tapasztalunk a közösségi médiában, és minden sarkon felbukkannak a mesterséges intelligencia rendszerek, amelyek potenciálját még mindig alig lehet felmérni. Mit jelent mindez a demokráciára nézve?

Helbing: Mindig is a digitalizáció híve voltam. De útközben kihagytunk néhány csomópontot, rossz irányba fordultunk, és most fizetnünk kell érte. Az egyik fejlemény, amely sokkal alapvetőbb módon ássa alá a demokráciát, mint azt a legtöbben gondolnák, a profilalkotás, a pontozás és a célzás (olyan technológiák, amelyek a személyes felhasználói profilokat értékelik és kategorizálják a célzott reklámok megjelenítése érdekében) kombinációja. Ez különösen a demokrácia három sarokkövét rázta meg, hogy ne mondjam, rombolta le. Ezek a szabad szavazás, a titkos szavazás és az „egy személy, egy szavazat” elve. A titkos szavazást aláássa, hogy az egy személyről gyűjtött adatok végső soron arra használhatók fel, hogy kitalálják, mire fog szavazni. Még ha álneveket is használnak, amit az adatvédelmi törvény előír, akkor is lehetséges az emberek jellemzői és preferenciái alapján mikrocélzást végezni, és így manipulálni őket. Ez azt jelenti, hogy a szabad választás is megkérdőjeleződik. Végső soron ez azt is lehetővé teszi, hogy azok, akik a legtöbb pénzt fektetik a véleményformálásba, szinte megvásárolják a szavazatokat. Ez már nem az „egy ember, egy szavazat”, hanem inkább: Aki több pénzt fektet be, az több szavazatot kap. A demokráciát nem így tervezték.

STANDARD: Az olyan intézkedések, mint az EU által a politikai hirdetésekre nemrégiben bevezetett átláthatósági szabályok, amelyek célja a mikrocélzás láthatóbbá tétele, tehetnek-e valamit e fejlemények ellen?

Helbing: Már most is nagyszabású választási manipulációról van szó. Véleményem szerint a nagyobb átláthatóság megteremtése vagy a pártok számára a mikrotargeting betiltása nem sokat segít, mert a véleményformálás a pártok környezetén kívül is zajlik. Ha például a bevándorlók ellen szítják a közhangulatot, akkor tudjuk, hogy mely pártok profitálnak belőle. Néhány ilyen manipulációs módszer nagyon erős. Minél többet tudsz az emberekről, annál célzottabban próbálhatod meg gondolataikat, érzéseiket és cselekedeteiket bizonyos irányokba terelni. Alapvetően a célzás nem más, mint egy modern fegyver az információs háborúban. Azonban nem csak az egyik fél céloz meg minket, hanem háború folyik az elménkért, azaz a reklámcégek, az IT-cégek és a különböző szuperhatalmak világszerte – mindannyian a maguk javára akarnak befolyásolni minket. Olyan, mintha egyszerre többen mondanák meg nekünk, hogy mit kellene most tennünk. Ez nem lehet az önrendelkező, felvilágosult döntéshozatal jegyében. Emellett olyan háborús mellékhatásokhoz vezet, mint a gyűlöletbeszéd, az álhírek és a dezinformációs járvány, mint amilyet jelenleg is tapasztalunk.

STANDARD: Milyen mértékű választási manipulációt feltételezhetünk?

Helbing: Az ilyen jellegű manipuláció egyik első nyilvánosan ismert esete a Cambridge Analytica-botrány volt, amelyben a Facebook-felhasználók millióinak adataival éltek vissza a 2016-os amerikai választási kampány és a Brexit-kampány során. Az elmúlt évtizedben azonban több mint 60 demokráciát áshattak alá ilyen módszerekkel. Ez még mindig túl kevéssé ismert. Ha a kormányalakítást ilyen módon lehet befolyásolni, akkor a társadalmak idővel átalakíthatók. Az EU védelmi mechanizmusai nyilvánvalóan nem elegendőek, és a világ más régióiban még kevesebb van.

STANDARD: Tehát máris egy olyan felfordulás kellős közepén vagyunk, amelyben a digitalizáció maró hatással van a demokráciára? Mi romlott el?

Helbing: A digitalizáció nyújtotta lehetőségeket nem használták ki megfelelően. Valójában jó úton haladtunk. Sok új ötlet és megközelítés volt: Nyílt adatok, nyílt forráskód, nyílt innováció, nyílt hozzáférés, fablaborok, makerspaces, hackathonok, polgári tudomány és még sok más. A cél az volt, hogy a jövő kihívásait közösen, a szolidaritás szellemében kezeljük, és együttműködő megoldásokat találjunk. Ezt a politikusok nemhogy nem támogatták kellőképpen, hanem egyenesen aláásták a fejlesztéseket. Ahelyett, hogy azt kérdeznénk, hogyan tudnánk helyrehozni egy olyan gazdasági rendszert, amely már nem működik megfelelően az emberek és a környezet számára, az egész a pénzért és a hatalomért folytatott puszta harcról szól. Különösen a digitalizációt nem használtuk fel lehetőségként arra, hogy legyőzzük az anyagi korszak korlátait – a fenntarthatóság válságát.

STANDARD: Hogyan működhetne jobban, például az erőforrások elosztásának jobb ellenőrzése érdekében?

Helbing: A digitalizáció előnyeit mindenki számára elérhetővé tehetnénk, különösen azért, mert az információs technológiák az egész világ számára különösebb erőfeszítés nélkül elérhetővé tehetők. Alapvetően a felhatalmazásról van szó: mindenekelőtt az adatokhoz és az eszközökhöz való hozzáférésre van szükség ahhoz, hogy mindenki képes legyen megoldani a világ problémáit. Az ember elgondolkodik azon, hogyan történhetett meg, hogy az olyan mesterséges intelligencia platformok, mint a ChatGPT, gyakorlatilag a teljes internetet és így bizonyos mértékig az emberiség teljes tudását ingyenesen sajátíthatták ki, miközben elvárják tőlünk, hogy fizessünk ezért az információhoz való hozzáférésért. Tehát kétféleképpen is büntetnek minket. Először is, a szellemi tulajdonunkat kifosztják és kereskedelmi forgalomba hozzák. Másodszor, ezt aztán ellenünk használják fel, például arra, hogy mesterséges intelligenciával helyettesítsék a munkánkat. Ez talán a valaha volt legbrutálisabb kizsákmányolásunk. A legtöbb ember nem is tudja, hogy a háttérben milyen hatalmas eszközök jönnek létre, amelyek elsősorban a saját érdekeket szolgálják.

STANDARD: Legalább most már vannak olyan szabályozási törekvések, mint az AI vagy a DSA-törvény. Túl késő?

Helbing: Hány milliárdot fektettek be a kiberbiztonságba? És hányat a demokrácia digitális korszerűsítésébe? Óriási az egyensúlyhiány. Ez így néz ki: Először volt az agrártársadalom, aztán az ipari társadalom, majd a szolgáltatási társadalom, és most az információs társadalom. Közpénzeket fektetünk a társadalom mindezen formáiba. Az agrárszektort támogatjuk, az ipari társadalom megkapja a közutakat, a szolgáltató társadalom a köziskolákat, egyetemeket és könyvtárakat. És hol vannak az információs társadalom nyilvános adathalmazai, mesterséges intelligenciái és infrastruktúrái? Ez a politika teljes kudarcát mutatja. Minden, aminek nyilvánosnak kellett volna lennie, ma már magánkézben van, így már nem a problémák megoldásáról, hanem a profit maximalizálásáról szól. Most egy elavult rendszerünk van, amely egyre kevésbé alkalmas arra, hogy megfeleljen az előttünk álló kihívásoknak. Nem kereskedelmi demokrácia platformokra van szükségünk, de ehelyett a technológiai cégek, mint a Facebook/Meta, átvették a véleményformálás helyét, amelynek nyilvánosnak kellett volna lennie. Így válnak pénzzé alapvető jogaink. Amikor ez elkezd fájni, lehet, hogy már túl késő lesz visszafordítani a spirált.

STANDARD: Kutatásában a digitális demokrácia és az állampolgári részvétel új formáinak fogalmaival foglalkozik. Azoknak az embereknek, akiknek a politikába vetett bizalma már így is súlyosan sérült, mostantól a saját kezükbe kellene venniük a döntéseket?

Helbing: Tavaly tudományos támogatást nyújtottunk a svájci Aarau városában a Stadtidee projekthez, amely a részvételi költségvetés kipróbálásával foglalkozott. A koncepció, amelyben a polgárok maguk dönthetnek egy pénzalapról, ismerős például Barcelonából és Tajvanról. A kollektív intelligencia aktiválását jelenti az ötletek kidolgozásához. Aarau több mint 100 projektötletéből egy többlépcsős folyamat során 17-et választottak ki, amelyek mindegyike megvalósításra kerül. Kezdetben az érdekelt minket, hogy milyen szerepet játszanak a kiválasztási folyamatra vonatkozó szabályok. Végül egy olyan eljárás mellett döntöttünk, amelyben a támogatás intenzitásának kifejezése érdekében bizonyos számú pontot több projekt között lehet szétosztani. Ez biztosítja az arányos igazságosságot is a szavazatszámlálásban. Kiderült, hogy a közös többségi szavazás az egyik legrosszabb módszer, mert nem veszi figyelembe a költségeket, és a pénz nagy része a városközpontban köt ki, míg a perifériát elhanyagolják. A mi megközelítésünkben a szavazáson keresztül különböző megoldásokat találtunk, és így különböző érdekeket elégítettünk ki. Azokat a projekteket részesítettük előnyben, amelyeknél különösen jó volt a szavazatok és a költségek aránya. A drága projekteknek tehát több szavazatra volt szükségük, ami növelte a forráshatékonyságot.

STANDARD: Mit tanultak ebből?

Helbing: Ezek a szavazási szabályok nemcsak azt jelentették, hogy több projekt kapott esélyt, hanem azt is, hogy nagyobb volt az átláthatóság, ami viszont nagyobb bizalomhoz, elégedettséghez és magasabb szintű részvételhez vezetett. A szokásosnál több nő vett részt a szavazásban, több idősebb, több fiatal és több bevándorló. Összességében demokratikusabb, befogadóbb volt. Megtanultuk, hogyan lehet hagyni, hogy egy társadalom projektek alapján szervezze meg önmagát. Természetesen ezeket a folyamatokat digitális platformok is támogathatják.

STANDARD: Hogyan képzeli el a demokrácia digitális korszerűsítését?

Helbing: Az elképzelés az, hogy mindenki több projektben – gazdasági, társadalmi, kulturális és környezetvédelmi projektekben – vesz részt. Ezek közül néhányat mi magunk szerveznénk, másokat pedig támogatnánk. Digitális platformokkal rendelkeznénk, amelyek lehetővé tennék, hogy megtaláljuk a megfelelő képzettséggel rendelkező támogatókat és munkatársakat, és mesterséges intelligencia eszközökkel segítenénk a folyamat megszervezésében. Ezáltal mindannyian nagyobb mértékben járulhatnánk hozzá helyi környezetünkhöz és jövőnkhöz. Ehhez persze pénzre és adminisztratív támogatásra lenne szükség. Ez egy nyilvános, ingyenesen elérhető platform kellene, hogy legyen.

STANDARD: Mondana egy konkrét példát?

Helbing: Dino Carpentras kollégámmal jelenleg egy olyan projekten dolgozunk, amelyben azt vizsgáljuk, hogyan működhetnek hatékonyan azok a termelési és döntéshozatali folyamatok, amelyekben sok ember vesz részt. Ennek érdekében egy olyan folyamatot vizsgáltunk, amelyet peer production-nak nevezünk: bárki, akit érdekel, részt vehet benne, legyen szó építészeti tervezésről, várostervezésről vagy egy zeneműről. A megközelítés alapja a remixelés, ami azt jelenti, hogy egy meglévő tervet veszünk, és tovább finomítunk rajta. A végén a javasolt megoldásokról döntés születik. Az értékeléshez egy szakértői értékelési folyamatot, egy elosztott szavazást használtunk, ahol mindenki egy korlátozott számú tervet értékel. Ennek eredményeként kialakul egy rangsor, majd egy szűkített lista, amelyről mindenki szavaz. Az, hogy a munka elosztott, azt jelenti, hogy a szükséges idő ésszerű. Azt is tapasztaltuk, hogy a „láthatatlan kéz hatása” érvényesül: bár mindenki csak néhány projektet lát, a folyamat biztosítja, hogy a legjobb javaslatok érvényesüljenek.

STANDARD: Tehát van még kiút a digitalizációs dilemmából?

Helbing: A demokratikus innováció lehetséges. Ha megvan a politikai akarat, akkor fel tudjuk frissíteni a demokráciát és fejleszteni tudjuk a kollektív intelligenciát. Ez boldogabbá tenné az embereket és jobbá a megoldásokat. És persze az ipar is keresne rajta valamit. De a folyamat más lenne. Ebben a tekintetben még mindig van lehetőség a fordulatra és egy jobb jövő megteremtésére. (Karin Krichmayr, 2024. április 7.)

Dirk Helbing 1965-ben született Aalenben, a Számítógépes társadalomtudományok professzora az ETH Zürich Bölcsészet-, Társadalom- és Politikatudományi Tanszékén, és társult az ETH Zürich Számítástudományi Tanszékéhez. A bécsi Komplexitás-tudományi Központ (CSH) tagja is. Fizikát és matematikát tanult, és a közlekedési áramlások és tömegpánikok modellezésével foglalkozott, mielőtt a komplex rendszerek, például a digitális demokrácia felé fordult volna. 2007 óta Zürichben kutat és tanít. Emellett koordinálta a FuturICT kezdeményezést, amelynek célja, hogy a digitális társadalom új megközelítéseinek segítségével globális problémákat oldjon meg. Több könyv szerzője, kutatásait többek között a „Nature” és a „Science” folyóiratokban publikálta.

Forrás: derstandard.de

Bővebben: