Ez az utolsó posztom itt a Facebookon. A közösségi média hatása a közéletre tragikus. És a poszt indítását figyelembe véve talán senkinek nem okozok meglepetést, ha azt állítom, hogy ennek a platformnak legalább három okból drámaian rossz hatása van a politikára, különösen Magyarországon.Először is a Facebooknak hihetetlen felelőssége van a hagyományos sajtó tönkretételében. Egyszerűen ellopja tőlük a tartalmakat, majd bezsebeli az összes hirdetési bevételt. Az internet legfeljebb átalakította a sajtót, a Facebook pedig visszafordíthatatlanul árt neki. A Google és az általam még kevésbé szeretett TikTok is fizet a tartalom-előállítóknak, a Facebook a világ egyik legnagyobb vállalataként viselkedik útszéli tolvajként.
Talán ennél is súlyosabb probléma, hogy a Facebook szinte információs monopóliumra tett szert: ma, kis túlzással, ez a cég dönt arról, hogy mi a hír, hogy mi a fontos, hogy mivel kell foglalkozni. Nem tudjuk pontosan, mennyire élnek vissza a hatalmukkal, de azt pontosan tudjuk, hogy a lehetőségük megvan rá. Elég csak felidézni az ausztrál és a kanadai esetet, ahol az ottani kormányok kötelezni akarták a Facebookot arra, hogy fizessen a tartalomgyártóknak, a Facebook pedig erre mintegy tárgyalási pozícióként eltüntette a híreket a platformról a két országban. De nem kell ilyen messze menni, a Facebook egy teljesen átláthatatlan döntési folyamat végén egy parlamenti frakcióval rendelkező párt elnökét egyszerűen eltörölte a platformjáról. És én szinte semmiben nem értek egyet a Mi Hazánk elnökével, de erről a választókat szeretném meggyőzni, és nem a Facebook arctalan adminisztrátorait. A közösségi média megjelenésekor azt vártuk, hogy demokratizálja az információáramlást, feloldja az információs monopóliumokat, de valójában pontosan ennek az ellenkezője történt.
És végül, a magyar szempontból talán legszomorúbb jelenség: a Facebook hihetetlen módon rontja a politikai közbeszéd minőségét, és nagyon sok szempontból félreviszi a politikát. Különösen igaz ez itthon az ellenzéki politikára, ami az elmúlt másfél évtizedben kialakult egyenlőtlen feltételek miatt egyre inkább beszorult a közösségi médiába. És ennek az a végeredménye, hogy már egyfajta Meta-politika zajlik, ahol a cél nem a választók, hanem az algoritmus igényeinek kiszolgálása. Külső szemlélők talán el se tudják képzelni, hogy mennyire befolyásolja a politikusok napi szintű döntéseit a lájkok száma és a kommentek minősége. Közben észre se vesszük, hogy valójában ez egy zsákutca, hiszen hiába van több lájk az ellenzék oldalán, a valódi világban a kétharmadokat a Fidesz szerezte eddig. Mert se a Facebook, és különösen nem az ott aktívan kommentelő és lájkoló emberek valójában nem reprezentálják semmilyen módon a valóságot. Néhány tízezer ember hajlandó egyáltalán politikai véleményt megfogalmazni a közösségi médiában, jellemzően a leginkább radikális vagy sokszor leginkább frusztrált választók. És mi az ő igényeikre szabjuk a politikát, majd csodálkozunk, hogy jóérzésű emberek sírva kapcsolják ki a híradót. A Facebook a gyűlölet, a frusztráció és az ellenségképzés hatalmas hangfala, ami elnyom minden más hangot maga mellett, és szinte elviselhetetlenné teszi a politikát.
Nyilván én egymagam nem tudok mit kezdeni ezzel a súlyos globális problémával. De azért vehetem magamnak a bátorságot, hogy nemet mondjak erre az egészre, és azt mondjam, hogy megpróbálok más csatornákon, máshogy beszélgetni a választókkal. Tudom, hogy kellő dolog lesz ezen a platformon nélkülem is, és lesz min gyűlölködni. De a politika, a közélet egy ennél sokkal szebb dolog tud lenni. Szebb, mint ami itt folyik.
Be First to Comment