2013. december 16. A „hittan vagy erkölcstan” modellről
2013. november 18. Kinek miért ünnep 1956?
2013. október 21. Tekintélyelvű polgárok
2013. június 17. Nádasdy Ádám: Nyelvében vél a nemzet?
2013. május 27. Csovcsics Erika és Horváth Aladár: A pécsi Gandhi gimnázium tanulságai
2013. április 15. Andócsi János: Balkán-e a Balkán?
2013. március 18. A rasszizmus gyökerei
2013. február 18. Keresztény szakkollégiumok cigánymissziója
2013. január 17. Etnikai és / vagy társadalmi kérdés a roma-ügy?
2012. november 19. Ki írja a történelmet?
Javaslatomra korábban létrejött a Zsinati Klub egyik programja októberben rasszizmus-témában, kifejezetten a magyarországi cigányság helyzetét érintően. Marsovszky Magdolna kirekesztéskutatót hívtam meg, valamint Horváth Aladárt a Polgárjogi Mozgalom két képviselőjét. Nem találom itt a programok között semmiféle nyomát, tanulságos volna az elkészült filmről levenni a hanganyagot, mert a program nagyon jól sikerült és úgy vélem, hogy a folyamat továbbvitelét is generálja, ami nagyon nagy jóérzéssel tölt el.
Akkor Kamarás István, aki a program kitalálását és a szervezést rám bízta, azt mondta, hogy látja, hogy ezt a programot folytatni kell.
Visszautalva az ott elhangzottakra, volna megjegyzésem a mostani meghívóval kapcvsolatban, amely megfogalmazása érdemel szót.
„”A Zsinati Klub és a Szabadegyetemi Esték ez után Lehet- e?- Fórum néven folytatja munkáját.Célkitűzéseinkről és tervezett estjeinkről a csatolt mellékletben olvashatnak.
Febr. 18-án, hétfőn 17 órakor már 3. alkalommal adunk fórumot a cigány- kérdésnek:
Keresztény szakkollégiumok cigány pasztorációja
Vendégeink: Hofher József és Antal István, a jezsuita cigány szakkollégium vezetői, és néhány hallgató
Helyszín: A Pesti Evangélikus Egyház gyülekezeti nagyterme
(Bp. V. Deák Ferenc tér 4. I. em.)”
A meghívó „cigány-kérdés”-t említ, ami köreinkben egy fokozottab érzékenység mellett, különösen Marsovszky M. előadása után szót érdemel.
Óvakodnunk kell még egy ilyen megfogalmazásban is attól, hogy többségi optikával nevesítsünk dolgokat, jelenségeket.
Tudjuk már, hogy mi a kirekesztés mechanizmusa: fogást keres különböző bűnbakok képzésével a kirekesztő indulathoz igazodva. Mi nem nevezhetjük meg problémaként azt a csoportot , amelyet ez az érdekrendszer úgy nevesít, mint javítandó, káros, problémás, gondot okozó csoportot, ennek a dolognak máshogy kell hozzáállni, a jóérzés jegyében körülírtan , önreflektívebben foglalkozni.
Már maga a roma-pasztoráció kérdésköre is problémás, amin szintén el kellene gondolkodni, mielőtt elfogadott dologként vitát indítunk róla, hiszen miről is van szó: egy eszközökkel rendelkező rengszer avcatkozik be (a többségi vallása jegyében és módszertanával) egy olyan területen, ahol nem egyszerűen ad, segít, hanem viszonosságban gondolkodik, belevon segítségre szoruló embereket egy folyamtba, amit talán át sem látnak, nem enged választást.
A „csomag ” részét képezi már sokkal több, mint a felsőfokú tanulmányokban támogatás, amelyből mérlegelés után következnének további lépések. A „csomag”-on kívül nem kínál mást, nem készíti elő a folyamatot, nem megy elébe, a programnak megfelelni tudó kész fiatalemberekben gondolkodik.
Itt az érdekek keverednek, kuszálódnak, a „bevitel” a „fodadás”-sal nincs szinkronban véleményem szerint.
Kiszolgáltatott az a fiatal, amely többszörösen „fentről ” van szemlélve, mint fiatal, mint „kulturálisan elmaradott,” mint , akinek nincs megfeleő hite se talán, akinek a miénk kell, mert az, mi tudjuk jó, neki az kell.
Nem kínálunk neki olyant, amiből önálló választás következik: egyszerűen , beavatkozás nélkül segíteni , minden nyomás , elvárás nélkül. Olyan helyet persze nem talál, mert olyan nincs, így elfogadja kényszerűen a csomagot, mindenestül, örömmel, hiszen máskülönben bezárulnak lehetőségei.
Fenti gondolataimat közös beszélgetésben tudnám jobban árnyalni, amennyiben érzékeny visszhangra találna.
Mindent egybevetve ebben a fokozott kirekesztéssel terhes társadalomban aggályosabb a pasztoráció és a hit alapú szakkollégiumi rendszer, mint korábban, azzal együtt, hogy társadalmi, morális felemelés szándékával párosul, melléállással is nyilvánvalóan.
Az értelmiségi az az ember lenne ,aki elégedtetlen a dolgok történések miét jével.
Akör már bisztos ,hogy nem a juppiról kivánnak értekezi…Bocs.de ténylek.Vagy nem ugy van hogy az értelmiségi élettere, a bürokrácia őserdelye..
Hogy önök csak a magok érdekei szemlélése ellőt nyitnak ajtót, ez nem is olyan váratlan. .A fentiek fényében.
Aztán amikor a keresztények azt mondják „szeresd felebarátodat mint Önmagadat” azaz ..Ted egyenlővé magad másokkal..Hogyan fog sikerülni az egzisztencialista beálitotságal.. no most adódik a kérdés hogy, önök értelmiségi ügyeskedők e vagy talán elkötelezet keresztények. Anyira öszinték lehetnének salyát magukal szemben hogy nem csapják be ön magukat. Az elvtelenség nem erény .állitom én a nem értelmiségi. Értelmiségiek.
Hozzá szólás a gyűlölet és szeretet támályához.
A keresztény egyed egy olyan entitás, aki ha arra kel válaszolnia ki vagy.
Azt fogja mondani egy teremtménye, vagyok az Istennek.
És a másik egyed az kicsoda. kérdezheti valaki.
Az is teremtménye a teremtő istennek fogja válaszolni az, kérdezet egyed.
Miben hasonulsz te az Istenhez, aki teremtet téged.
Abban hogy rendelkezek az ő lényegével, amely abban szemlélhető, hogy tervezni és azt, amit megterveztem megalkotni vagyok képes.
És mit gondolsz minden hozzád hasonló egyed így lássa ezt.
Igen, aki képes önmagát szemlélni (gondolkodom, tehát létezem) az kénytelen meg alapítani ezt a szemléletet.
Mit gondolsz e hozzád hasonuló, személyek képesek tisztelni egymást és szeretni.
Igen a csecsemő egy közülünk és nevelhető, ha megteremtjük a szeretet létkörét (igazságosság) ott képes szeretni a magához hasonló társaságot.
Egyéb iránt hirdeti a keresztény.
Szeresd felebarátodat mint te magadat. ——- Ted egyenlővé magad másokkal.
Ez azt üzeni, a teremtet ember az Istennek, aki megalkotta őt.
Egy nélkülönözhetetlen részének hordozója.
Amely részt ő a magáénak határoz meg.
Aki nem szeret nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet.
Ebből következik, ahol a szeretet uralkodik, a gyűlölet nem maradhat meg.
Ki is vetették a menyből a biblia szerint.
Hozzá szólás a gyűlölet és szeretet támályához.
A keresztény egyed egy olyan entitás, aki ha arra kel válaszolnia ki vagy.
Azt fogja mondani egy teremtménye, vagyok az Istennek.
És a másik egyed az kicsoda. kérdezheti valaki.
Az is teremtménye a teremtő istennek fogja válaszolni az, kérdezet egyed.
Miben hasonulsz te az Istenhez, aki teremtet téged.
Abban hogy rendelkezek az ő lényegével, amely abban szemlélhető, hogy tervezni és azt, amit megterveztem megalkotni vagyok képes.
És mit gondolsz minden hozzád hasonló egyed így lássa ezt.
Igen, aki képes önmagát szemlélni (gondolkodom, tehát létezem) az kénytelen meg alapítani ezt a szemléletet.
Mit gondolsz e hozzád hasonuló, személyek képesek tisztelni egymást és szeretni.
Igen a csecsemő egy közülünk és nevelhető, ha megteremtjük a szeretet létkörét (igazságosság) ott képes szeretni a magához hasonló társaságot.