a Magyar Pax Romana és az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem közös Lehet-e? fóruma
Ki mit ünnepel október 23-án?
Eszmék és rögeszmék 1956-ról
címmel
Rainer M. János történész, az 1956-os Intézet Igazgatójának előadása
2013. november 18-án este 17-19 óra között a Pesti Evangélikus Egyház Gyülekezeti Kistermében (Bp. V. Deák Ferenc tér 4. I. em.)
Annak idején több, főleg hazacsempészett dolgozatok alapján erősödött meg bennem az idea: ’56-ban – egy kis szerencsével – akár győzhettünk is volna. Később a szóbeszéd is megerősítette, hogy a Kreml fontolóra vette a Magyarországról való végleges kivonulást. Tito is azzal érvelt, hogy az ország „elengedésével” nem érné stratégiai veszteség a „béketábort”. Felmerült, hogy a kivont orosz csapatokat már nem is kellene pótolni, mert az csak „olaj lenne a tűzre”. Azután kitört a szuezi válság. Ez a keményvonalasok megerősödését hozta. „A 3. világháború árnyékában semmi engedményt Magyarországnak”- hirdették. Tehát: ha nincs Szuez – minimumfinlandizálódhattunk volna!
Sokáig hittem, terjesztettem – tanárként talán tanítottam is? – ezt a teóriát. Azután évekkel ezelőtt, egy szabadegyetemi konferencia után információmat megosztottam Rainer Jánossal is. Udvariasan csak ennyit válaszolt: „Ezt a feltevést egyetlen dokumentum sem támasztja alá.” Ha jól emlékszem, nem is történelem tanárként, inkább hitemben, eszmémben éreztem kicsit sértettnek magam, mint akinek elvették a babaruháját.
Eszme és rögeszme nincs túl messze egymástól. Ezért is került el ez a fórumunk okt. 23-a előttről novemberre. Tartottunk tőle, hogy mások ünnep – eszméjét sértenénk vele. Kérjük, hogy az 1956 sok féle arcáról szóló előadás után bátran osszák meg az előadóval a forradalom jellegéről vallott eszméiket, és ne sértődjenek meg azért, ha közülük néhány rögeszmének bizonyul!
Csatolmány helyett röviden összefoglalom egy Hollandiába menekült, ott már régebben elhunyt magyar történetét, akit arról próbáltam meggyőzni, hogy magány ellen legjobb, ha belép az ottani Mikes Körbe:
„A szociáldemokráciát már az anyatejjel szívtam. Amikor a komcsik magukba olvasztottak bennünket nekem semmi bajom nem lett, mert csak közkatona voltam. Később betévedtem a Petőfi Kör néhány vitájára, és azt is láttam, hogy 23-án a menet élén hitükben sértett kommunisták vonultak. Szerintem Nagy Imrét is ők kapták elő, akinek én hittem is meg nem is. Elképesztett, hogy milyen tempóban csatlakozott a forradalomhoz a csőcselék és a reakciósok tömege. Szereztem puskát, de nem használtam. A gyilkolással nem értettem egyet, a ruszkik ellen fordulni meg értelmetlennek tartottam. Őszintén megmondom: nem csak az oroszok elől menekültem külföldre, hanem a reakciósok elől is. Amíg élt a feleségem október 23-án mindig vacsorát adtunk a barátainknak, és november 4-én gyertyát tettem az ablakba. Gondolod, hogy egy ilyen fajta demokrata együtt tudna ünnepelni a Mikessel vagy a Szabadegyetemmel?”
Előadás (javított hang 17:40-től):
Beszélgetés:
Be First to Comment